Zalyena Weldrot lakosztálya

Zalyena Weldrot szenátor lakása. Gyönyörű kilátás nyílik róla a bolygó méretű városra, az egyik legmagasabb szinten van, és szenátorhoz mérten nem nélkülözi a luxus és a kényelem kellékeit, valamint kényelmesen közel van a Szenátus épülete is. Minden szempontból ideális a szenátornő számára.

Egy izgatott szolgáló szalad be a lakásba, a szenátort keresve. Végül meg is találja őt a teraszon lévő hihetetlenül kényelmes kanapék egyikén olvasgatva. Tisztelettudóan megáll és lehajtja a fejét.
-Kérem bocsásson meg asszonyom, de az Uralkodó nyitóbeszéde nemsoká kezdődik a szenátus épületében. Ön kérte hogy emlékeztessem erre. Továbbá a kedves nagybátyja is itt van, várja önt. Beküldhetem?-ahogy belenevelték, nem néz a nő szemébe, bár Weldrot szenátor megfigyelheti rajta az izgatottság jeleit. Elvégre ez hatalmas esemény, tíz éve áll fenn a Birodalom. Zalyena még csak kislány volt amikor megalakult, és lám most szenátor...

A kanapén olvasgatva élvezem lakosztályom kényelmét. Még mindig olyan kényelmes itt minden, mint régen. Jó, hogy sikerült mindezt visszaszereznem. Az az emlékezetkiesés persze megnehezített mindent, de sebaj. Amit el akarok érni, azt sikerül is, mint ahogy eddig mindig. Nem is tudom igazából mi jobb. A könyv a kezemben, vagy a hatalom, amivel rendelkezem. Ezen persze nincs időm gondolkodni. Egy szolgáló ront be, majd amint megtalál, a megkövetelt illem szerint közli érkezésének okát. Nem vagyok hülye, látom, hogy nagyon izgatott. Ez ábrázatomra barátságos mosolyt csal. Igen, mikor a magánéletemnek élhetek, egész barátságos is tudok lenni, ha akarok.
- Semmi baj, köszönöm, hogy szóltál! - mondom, miközben felkelek a kanapéról. A hír második fele kicsit meglep. Az ajtó felé tekintek, majd vissza a lányra. Következő dolgom magamon végignézni. Igen, fogadóképes állapotban vagyok, mint szinte mindig.
- Igen, szólj neki kérlek! Örömmel látom szerény hajlékomban.
Ezek után csak várok. Várom, hogy a szolga elmenjen és a kedves rokon megjelenjen. Addig van időm elmélkedni. A kilátást kezdem elemezni, miközben lassan végiggondolom, hogy hogyan is kerültem ide. Én, akit mindig is a Birodalom ellen neveltek.

A szolgáló mosolyogva meghajol, majd elsiet. Néhány percen belül egy ismerős, mosolygós arc jelenik meg a helységben. Emlékszel rá, ő apád bátyja Amer Weldrot. Rendkívül befolyásos ember hírében áll, és azt is tudod róla apád révén, hogy gyűlöli a Birodalmat és az Uralkodót, bár ezeket a nézeteket természetesen sosem hangoztatta nyilvánosan, vagy csak a családon kívül bárhol is. Mindenesetre a szava sokat ér Coruscant felső tízezrének köreiben. Nagymenő részvényes, mindenre ráteszi a kezét amire érdemes, és ördögi érzéke van hozzá, hogy megérezze mibe érdemes fektetni. Haja elöl már őszülni kezdett akárcsak szakálla, és így ötvenen túl már kopaszodik is kissé, de be kell vallani mindez jól áll neki.
-Zaly!-köszönt téged túláradó mosollyal, s kezeit szélesre tárva indul feléd.
-Mióta nem láttalak már... legalább két éve! Mikor hallottam a merényletről... szörnyű... én mondom borzalmas, rettenetesen megijedtem hogy bajod esett, de hát itt vagy és ahogy nézem csak erősebb lettél tőle.-végignéz rajtad, még mindig mosolyog és neked halvány fogalmad sincs mit keres itt...

Néhány perc múlva nyílik az ajtó és egy mosolygós arcot pillantok meg. A nagybátyám Amer Weldrot ezek szerint tényleg odakint várakozott. Mosolyogva közeledek hozzá, miközben végigmérem. Igen, kicsit öregedett amióta láttam. Finoman megölelem, ha már széttárja karjait, majd eltávolodom.
- Jó téged újra látni! Kérsz valamit? - kérdem mosolyogva.
Valami nagyon gyanús nekem. Amer Weldrot az egyik legnagyobb részvényes, csak úgy beugrik egy családi látogatásra? Nem hiszem. Valamit akar, csak tudnám, hogy mit.
- Kérlek, foglalj helyet! - kérem, kezemmel a kanapék felé intve.
Csak ezek után akarok rátérni a lényegre. Ábrázatomon továbbra is fenntartom bájos mosolyom, miközben ha ő leül, én is helyet foglalok. Még egyszer végigmérem. Ha kér valamit, szólok egy szolgálónak és magamnak is kérek egy pohár vizet, ha már küldöm amúgy is.
- Elárulod, hogy miért vagy itt? Pontosabban... Mit akarsz tőlem? - térek a tárgyra, még mindig mosolyogva.

Nagybátyád felkacag a reakciódon. Leveszi elmaradhatatlan kesztyűit, majd helyet foglal.
-Nem, köszönöm, semmit.-válaszol a kérdésedre.
-Ugyan Zaly... Az unokahúgom vagy. Nem látogathatlak meg csak úgy?-kérdi bujkáló mosollyal, majd elkomolyodik.
-Persze, kit áltatok, hiszen felnőtt gyönyörű nő lettél, ráadásul szenátor na meg az én vérem. Hogy verhetnélek át ilyen olcsó trükkel?- a kérdés persze költői, és tisztában vagy azzal hogy még mindig nem tért a lényegre, bár a szavakat szépen csavarja. Nem véletlenül az, aki.
-Nos, rendben beszéljünk komolyan. Te szenátor vagy Zaly. Van befolyásod bizonyos döntésekre, melyek nem kapcsolódnak közvetlenül az Uralkodó érdekeihez. Hozzá tudnál segíteni engem némi üzleti előnyhöz, hogy úgy mondjam. Természetesen nem volna ingyen ugyan, távolról sem. Én ismerek mindenkit itt, és engem is ismer mindenki. Ha a szárnyaim alá vennélek, a pályád úgy ívelne felfelé mint egy szupernova. Bemutathatlak megfelelő helyen és időben a megfelelő embereknek. Nos, mit szólsz hozzá?-kérdi mosolyogva. Nagyon komoly dolog amit kér. Gyakorlatilag azt kéri, hogy a hivatalos eljárás mögött segíts neki, megkerülve a bürökráciát, de egyúttal az Uralkodó sleppjét és ilyenformán őt magát is. Bár az amit ajánlott érte, szintén csábító. Tisztában vagy vele, micsoda befolyásra tehetnél szert nagybátyád révén.

A gyenge próbálkozását hallva elfintorodok. Komolyan, nem hiheti, hogy beveszem. Nem hiába vagyok most az, aki. És ezt ő is tudja, mint kiderült. Ez elégedett mosolyt csal képemre, miközben még mindig azon agyalok, hogy mikor hajlandó a lényegre térni.
- Ha annyira aggódtál miattam két éve és ha annyira látni akartál volna, akkor a merénylet után megjelensz. Nem csak most, mikor már újra... önmagam vagyok. - mondom nyugodtan.
Ezt gondolom ő is tudja. És végre ki is böki, hogy mit akar. Persze, kerüljem meg a nemtörődöm uralkodót és segítsek neki. Ez nem lenne ínyemre, féltve a pozíciómat, de... Amit ígér, az nagyon is csábító. És nem hiába vagyok politikus. Valljuk be, az én fajtám hamar elcsábul. Ennek ellenére át kell gondolnom.
- Mégis miben kellene segítenem, pontosan? Nem várhatod el hogy belemenjek, amíg nem tudok többet. Ha a feltételeim nem tetszenek, el is mehetsz. És hidd el, lesz még néhány, amennyiben hajlandó vagyok vállalni a kockázatot. Szóval? - kérdem kényelmesen hátra dőlve a kanapémon.

-Való igaz...-bólogat megértően.
-Bár tény, hogy apád csak a merénylet után jóval közölte egyáltalán velem hogy mi történt. Te is tudod milyen az üzleti élet, hiszen szenátor vagy. A galaxis túlsó végén tartózkodtam, nem rohanhattam el csak úgy. De a lényeg, hogy épségben vagy csak ez a fontos.-mosolyog rád zavartalanul. A vádaskodásod szemmel láthatóan cseppet sem hozza zavarba.
-Na de most nem egészen ez a lényeg, hidd el ha tudtam volna mi történt amikor történt, jöttem volna. -mosolyog rád elbűvölően. Ez az alak minden hájjal meg van kenve, és bármire képes, hogy még nagyobbat markoljon a galaxis pénzeskasszájából. Ugyanakkor tény és való, hogy szereti az unokahúgát és most éppen igazat mondott. Amer Weldrot mindig is mindent megtett a családjáért ami hatalmában állt. Ezt senki nem vitatta el tőle soha.
-Természetesen nem várhatom el, hogy csak úgy beleugorj. De ennek talán nem most jött el az ideje, csupán a hajlandóságod érdekelt. Nos, az Uralkodó nyitóbeszéde pontosan huszonöt perc múlva kezdődik, még van időd odaérni. Tudom milyen egy szenátor élete, meg kell jelenni ahol meg kell, nincs mese.-áll fel a kanapéról, és visszahúzza kesztyűit.
-Nos mit szólnál, ha ma este átbeszélnénk ezt a dolgot mondjuk egy bizalmas jellegű vacsora mellett?

Valószínűleg igazat beszél. Mindig is próbált segíteni a családnak. Volt olyan, hogy öcsémet húzta ki a legnagyobb szarból, amibe csak keveredhetett. Az a nyomorult pedig azóta is csak bajba kerül. Most viszont már nekem kell kiszednem mindenből. Ezzel jár, ha valaki öccse fogyatékos. Na de tény, hogy Amer máshol volt. Ezt én is tudom, nem vitatom. És én is szeretem. Sokban hasonlítunk egymásra. Több dologban, mint a saját apámmal. Ez azért vicces, bár a családnak ez az ága mindig is simlis volt és értett a politikához és az üzlethez.
- Igazad van, hamarosan kezdődik. Ahol persze mint mindig, illedelmesen megjelenek. Ez a dolgom. - mosolygom.
- Ami pedig a vacsorát illeti. Találd ki hol szeretnél vacsorázni és örömmel elfogadom a vacsorameghívásod. Jól fog esni egy kis családi beszélgetés. - mondom kellemesen mosolyogva, majd felállok.
Nagybátyámat figyelem, majd az órát. Remélem a fuvarom már vár odalent. Elvégre a szolgáló jól tudja, hogy azt is ő intézi. Amikor itt az idő, nekem már csak be kell szállnom az utastérbe és várnom, hogy elvigyenek.

-Helyes.-bólint mosolyogva.
-Akkor este érted küldetek, pontban nyolckor. Addigra kényelmesen hazaérsz és pihenni is marad időd. -Eztán kilép a szobából és eltűnik. Egyből utána a kétségbeesett szolgáló ront be:
-Asszonyom, indulni kell azonnal, nem szabad elkésni. A sikló odakint vár a testőreivel együtt indulásra készen.-hadarja. Ha kimész valóban ott a sikló két szokásos testőröddel egyetemben. Ha beszállsz már röpít is a Galaktikus Szenátus épülete felé...

https://swfrpgfreefall.hungarianforum.com/t77-a-galaktikus-szenatus-epulete

Az embereim jól tudják, hogy mit kell csinálniuk és mikor. Már várnak odakint, enyhe megkönnyebbülésemre. Valami nagyon nem stimmel Amer bácsi körül. Meg kellene tudnom, hogy mi az, de előtte pihenni akarok. Amint beszállok a siklóba, valamivel kellemesebb érzés áraszt el. A Szenátus épülete napról-napra nyomasztóbb. Én pedig egyre kevésbé bírom, pedig tényleg ezt akarom csinálni. Azt, amihez értek. Döntéseket hozni és segíteni az embereken, miközben sok pénzt kapok. Persze az uralkodó ezt nagyban korlátozza. Néhány perc múlva otthon vagyok. Gyorsan felsietek lakosztályomba, rendelek néhány falat ételt és egy pohárka italt. Arra most nagy szükségem van. Az sem érdekelt, hogy milyet hoznak fel rendelésnél. Egyszerűen csak kértem valamit. A kanapén ülve várom meg mindezt, aztán az italommal befáradok a fürdőbe. Elvégzem az előkészületeket és kis idő múlva már áztatom is magam a forró fürdőben, amennyiben nem zavar meg valaki addig. Azon is gondolkozok, hogy ezek után találkozzak-e nagybátyámmal. Meg kell fontolnom minden lépésemet és kimondott szavamat, jobban, mint valaha. Ez azért kicsit megrémít.

Meghozzák az ételt és italt amit rendeltél, és tapasztalatból tudják hogy most békén kell hagyniuk, így a lehető legnagyobb nyugalommal tudsz enni és fürdeni. Lazíthatsz még pár órát mielőtt megérkezne Amer intézője.


20:00
Egyik személyi testőröd besétál a szobádba és közli veled, hogy megjöttek érted, a nagybátyád már vár. Ezután kimegy, te pedig magadra maradsz a döntéssel, hogy elmész a találkozóra, avagy nem. Félsz ugyan az egész ügytől, de úgy érzed Amer bácsit is figyelmeztetni kéne, hogy Nogum szaglászik utána.

Ha úgy döntesz elmész, odakint vár nagybátyád luxusjárgánya egy sofőrrel, hogy elvigyen a találkozóra.

A szolgálók nyugton hagynak. Én nyugodtan megfürdök, miközben iszogatok és eszek is már néhány falatot, majd a szobámba vonulok. Van még némi időm. Lefekszem és amíg a testőröm meg nem érkezik, alszom. Gyorsan felébredek. Gyorsan összeszedem magam, elviselhető öltözetet veszek fel, majd lesétálok. Úgy döntöttem elmegyek, viszont a testőreim velem jönnek. Nélkülük biztosan nem megyek sehova. Igazából a merénylet óta nem. Most viszont agyalok azon, hogy szerezzek még legalább egyet. Odalent beszállunk a nagybátyám gépébe és elindulunk. Nem tudom, hogy hova vitet. Tekintetem az utat pásztázza, vagy embereimért. Ezerszer átgondoltam, hogy menjek-e. Valószínűleg még most is vissza fordulhatnék, ha akarnék, de akkor mi lesz Amerrel? Ő vajon tud arról, hogy szaglásznak utána? Ha én nem, akkor ki figyelmezteti majd minderre, ha még nem tud róla? A francba ezzel az egésszel! Még pihenni sem tudtam eleget.