Titkos Sötét Jedi bázis

Itt található a Birodalom Sötét Jedijeinek a bázisa. Nagy épület, saját dokkokkal, rengeteg teremmel, gyakorlásra, pihenésre, edzésre.

//Coruscant; Űr//

A hajó ide dokkol be, ahol a nő megmutatja neked a szállásod, majd ennyit szól:
-Itt pihend ki magad, és öltözz át. Holnap feladatod lesz.
Majd magadra hagy. A szobád egyszerű, van benne szekrény, váltás ruhával, Holonet hozzáféréssel.

*A küzdelem után Aleera lihegve áll a halom ócskavas kellős közepén, kezében a vörösen izzó fénykarddal. Ajkain szinte már őrült vigyorral néz körül. Feletteséhez továbbra sem szól, eltökélte amíg nem okvetlen szükséges ez így is marad. Eddig egész jól ment. A nő szavait azonban elraktározza magában. Gyűjti róla az információkat elvégre eddig azt sem tudta hogy létezik most meg hirtelen a főnöke lett. Deaktiválja a kardot és követi a nőt. A rohamosztagosok szemükben félelemmel húzódnak félre. Ez jól esik Aleenak. Legjobb érzés a tudat hogy félnek tőled. Felszállnak egy kompra ami a bolygó felszíne felé indul. Még mindig dübörög a vérében az adrenalin, így mély levegőket vesz és fokozatosan nyugtatja magát. Egy hatalmas épületbe dokkolnak be, ahol a nő egy saját kamrához vezeti. Aleera bemegy és körülnéz. mire visszafordulna a nő már eltűnt. Helyes, legalább még mindig nem kell hozzászólnia. A szekrényben van váltás ruha ami pont olyan mint az eddigi, csak mélyszürke helyett feketében. Remek. Magához veszi és a fürdő felé indul. Tele van horzsolásokkal a bőre, az öklén lévő sebekről nem is beszélve. Odaérve ledobja magáról a koszos göncöket és beáll a zuhany alá. Az ömlő forró víz jó hatással van rá, nagy mértékben lenyugtatja. Lemossa magáról a vért és a mocskot, majd a falnak támaszkodva hagyja hogy a víz a fejére zubogjon, és vált jéghidegre. Percekig áll így, majd mikor eléggé lehűtötte magát elzárja a csapot és megtörölközik. Hajából kicsavarja a vizet, majd azt is megtörli, végül felveszi a váltásruhát és visszaballag a kamrájába. Ott leül az ágyra és lassan, fokozatosan elmerül az Erőben. Egybeforr annak lüktetésével, áramlásával, elméje az abszolút nyugalom állapotában van.*

Másnap ha felkelsz, csak egy datapad vár, amit ha megnézel, a következőt olvashatod benne

Szállj be a hajóra amit múltkor használtál, és menj vele Tatooine-ra. A droid tudja hová kell menned. Különös rezgéseket érzékeltünk az Erőben, és neked kell kinyomoznod. A rohamosztagosok ideje túl drága, hogy ilyenekre pazaroljuk el.
Nyomozd ki a rezgések okát, és próbálj meg nem meghalni a sivatagban. Bár nem siratnánk sokáig, ha így lenne.

Látszik a levélből, hogy ugráltatnak, de igazából nem tudsz mit tenni. Vader nem tűri az engedetlenséget, abban pedig biztos lehetsz, hogy a felettesed elmondaná neki, ha tiltakoznál.
A droid nem ugyanaz, mint a múltkor, egy másik példány, ugyanabból a típusból. Ha beszállsz a hajó elindul, majd hamarosan hiperűrsebességbe ugrik...

https://swfrpgfreefall.hungarianforum.com/t34-mely-sivatag

A hajód egyenesen ide dokkol, érkezésed után a droid kisüti a memóriáját, és áramköreit, ahogy azt szokta. Ha leszállsz a hajóról, azt tapasztalod, hogy már várnak. Nem is kevesen. Császári testőrök, négy darab, és kedvenc főnököd is rád vár. Nem is habozik, hogy megszólaljon, noha arcán a megvető tekintett helyett valami mást látsz... Talán elismerést, és egy mosolyt? Akármi is volt az, eltűnt, csak a mosoly enyhe nyoma marad a szájak szélén és a... szemekben is.
-Nocsak... Érdekes fejlemények, felettébb érdekesek...
Ekkor a Holokront telekinetikusan kirepteti a táskából, majd oda "adja" a Császári Testőröknek.
-Ezt vigyétek el az Uralkodónak személyesen... és mondjátok el neki, hogy Aleera hozta.
Itt egy kis szünetet tart, majd rád néz, és megszólít:
-Te pedig jöjj velem... Azt hiszem van egy kis beszélni valónk.
Mondja, de arcán nincs fenyegetésnek jele... sőt. Mikor kettesben lesztek, megszólal:
-Megnőtt benned a Sötét Oldal ereje... megpróbálkoztál a Holokronnal.-mondja, de csak analizál, nem bírál- lenyűgöző a puszta tény, hogy megnyílt neked. Sokat fejlődtél az utazás alatt... Talán nem vagy reménytelen, most már nagyobb esélyed van valakivé válni. Azonban valami mást is érzek.
Ekkor feléd fordul, és érzed, hogy elmédbe lát. Ha el is rejted, nem elég sikeresen, rájön a kis titkodra. Elmosolyodik.
-No mi ez ha nem érdekes... és egy ilyen szituációból is erősebben jöttél ki...
Ekkor feléd fordul, és a falhoz lök, nem túl erősen, de határozottan.
-A hatalmamban vagy... nem tudnád megölni, de Vaderék kényszeríthetnének rá, hogy megtedd... azonban nem fognak veled eléggé törődni soha, ahhoz, hogy utánajárjanak...
Mondja, majd kihívóan rád tekint. Szemében nem ellenségeskedés van, legalábbis nem olyanféle mint eddig... Valami mást érzel vele kapcsolatban... Valamit amit nem tudsz megmagyarázni

*Simán érkezik meg a bázisra ahol már nagyobbfajta fogadóbizottság is várja. Nem csodálkozik rajta különösebben, azonban az elismerésen, hogy név szerint említsék őt az Uralkodó előtt annál inkább. Gondolta, hogy a holokron nem marad nála ilyesmire nem számított, de úgytűnik új fegyverét nem szúrták ki. Ezután kedvenc felettese félrehívja hogy négyszemközt beszéljen vele. Megpróbálkozott a Holokronnal. Igen. Na és. Mindenki ezt tette volna. "Valami mást is..." Aleera szívébe hirtelen félelem hatol. Olyan erős, hogy Kyrena bárhol legyen is a világon biztosan megérzi azt. A nő a falhoz löki. Aleera keze lassan a fénykard markolatára siklik, de állja a nő tekintetét egy szó nélkül. Vagy egy percig néz a másik szemébe, majd úgy dönt itt az ideje hogy megtörje a csendet, ezért elhagyják ajkait az első, felettesének címzett szavak:*
-Mit akarsz tőlem?*hangja nyugodt, de mögötte mardossa a nőt a félelem és a düh felváltva.*

A nő elmosolyodik, ahogy kezed megérinti a fénykard markolatát. Megszólal:
-Ugye nem gondolod, hogy győzhetsz?
Hátralép, és ujjaival lágyan végigsimít az arcodon. Mélyen a szemedbe néz, majd válaszol neked. Hangja selymes, szinte már kedves.
-Azt akarom, hogy rettegj. Hogy reszkess a félelemtől, és ne tudj aludni, hogy mikor meglátsz ránduljon görcsbe a gyomrod, és hogy tanuld meg hol a helyed.
Ekkor az eddigi kedves tekintete olyanná válik, mint amilyenre várni lehetne egy hasonló mondat után. Hideggé, és kegyetlenné.
-Azt akarom, hogy megismerd a Sötét Oldal igazi valóját...
Mondja majd bármiféle jelzés nélkül azt veszed észre, hogy villámok csapnak ki a kezéből, és járják át a tested. Fájdalmat érzel, de hatalmasat. Képtelen vagy cselekvésre, összeesel, és földön rángatózol. A nő csak áll feletted, és nézi a fájdalmad. Az időérzéked elveszik, nem tudod meddig tartott az egész, de egyszer csak vége szakad. Kimerült vagy, és nem tudsz mozogni. Az egész testedet átjárja az éles fájdalom. Maximális erőfeszítéssel sem tudsz mozdulni, s ekkor odalép a testedhez, és halkan a füledbe súg. Ujjai ismét megcirógatnak, gyengéden, hangja ismét selymes.
-És addig még nagyon, nagyon hosszú út vezet édesem, de a végén... eléred azt amit akarsz. Hatalmad lesz, olyan mint senki másnak... A Sötét Oldallal mindent elérhetsz, amit csak akarsz... ezt jegyezd meg.
Mondja, majd a szemedbe néz ismét, és végigsimít az arcodon. Szinte már kedvesen néz rád.

*Hirtelen történik. Olyan hirtelen, hogy esélye sem volna bármit is tenni. Aleera testén villámok cikáznak végig, olyan erővel, hogy a nő lélegzete elakad, legszívesebben üvöltene a kíntól, de még erre is képtelen. A kín hullámain lovagolva már azt sem tudja mióta tart az egész. Pár perce? Órák óta? Már szinte el is felejtette milyen az mikor nem akar belehalni a fájdalomba. Aztán hirtelen vége szakad. A nő zihálva, remegve fekszik a földön, meg sem próbál megmozdulni, de ha próbálna se tudna. A nő megint fölé hajol, Aleera pedig rettegve figyeli. Ahogy ujjai hozzáérnek a bőréhez egész testében beleremeg.. Valahol mélyen, a félelem alkotta falak mögött ott izzik gyűlöletének kiolthatatlan lángja. A nő halálát kívánja. Látni akarja szenvedni, és lassan... nagyon lassan fogja megölni. Tekintetét lassan ráemeli a fölötte álló nőre. *
-Igen... Mester.*mondja színtelen hangon és lesüti a szemét. *

-Jó válasz...
Mondja a nő, majd elájulsz.


Egy edzőteremben ébredsz, még mindig fáj mindened, nem vagy sokkal jobban, körülbelül fél órája lehetett az előző eset a villámokkal. A terem elég nagy, és körben a falakon különböző fegyverek vannak, illetve edző droidok tucatjai, különböző méretben, rendeltetéssel. A nő melletted áll, és előtted a földön néhány gyermek áll, körülbelül 4-6 évesek. Öten vannak, és kicsit zavarodottak, és félnek is, érzed rajtuk. A nő odalép az egyikhez, és megsimogatja a fejét, majd rádnéz.
-A következő képességed elsajátításához szükséged lesz élő emberekre... jelenlegi állapotodban nem hiszem, hogy egy felnőttel elbírnál, de a gyerekek épp megfelelnek. Az árvaháztól vettük át őket, senkinek nem fognak hiányozni.
Nem értik a Basic-et, úgyhogy nem fognak menekülni. A feladatod a következő:
Merülj el az Erőben, és kezd el érezni őket, ahogy körülötted vannak. Érezd az erejüket, érezd ahogy élnek és virulnak. Koncentrálj erre folyamatosan, majd próbáld meg ezt az erőt magadba szívni... Kicsit olyasmi mint a telekinetika... de igyekezz ne megfojtani őket...

*Sötétség. A mindent magába foglaló sötétségbe zuhanva, öntudatlanságba merülve, elzárva a világtól. Aleera magához öleli a Sötétséget. Nyakig merül benne.


Hirtelen tér magához. Minden tagja fáj, szemei szúrnak, csontjain mintha egy Bantha lejtett volna örömtáncot. Nagy nehezen feltápászkodik, megrázza a fejét és körülnéz. Mestere mellette áll, az edzőteremben vannak. Előtte fiatal gyerekek. Érzi a félelmüket. Nem érti mit keresnek ott. Aztán a nő tájékoztatja róla, hogy tanulni fog. Még nem tudja mit, de szó nélkül teszi amire utasítják. Szemeit becsukja, majd koncentrál, csak az Erő létezik számára, magába fogadja, átjárja a testét és elméjét. Érzi az őt körülvevő levegőben, magában... a gyerekekben. Érzi bennük az életet. Érzi apró szívük minden dobbanását. Kezei ökölbe szorulnak, majd kiengedi őket. Hagyja, hogy az Erő áramoljon belé, a gyermekek felől, folyamatosan koncentrál egyszerre mind az öt életerejére, ezt az energiát az Erő áramlásán keresztül megpróbálja magába zárni és befogadni.*

A gyerekek hamarosan sikoltozni kezdenek, de a félelemtől nem igazán tudnak mozogni. Az életerő szépen lassan átkezdett áramolni beléd, amitől egyből frissebbnek érzed magad, míg a gyermekek egyike összeesik a fáradtságtól. Aztán az áramlás félbeszakad, majd a nő megszólal:
-Ügyes... Ez az Életerő Elszívás... Egy ősi Sith technika, illik ahhoz a csecsebecséhez az oldaladon. Ha tovább fejleszted, idővel képes leszel megölni is az ellenségeidet, miközben saját sebeidet begyógyíthatod. Igazán hasznos lehet bizonyos helyzetekben.

*Aleera lassan jobban lesz, felfrissül, már nem fáj annyira. Érzi az Erőt magában, nézi a gyerekeket ahogy dezorientálva botladoznak, reszketnek a félelemtől. Ez erőt az a nőnek, lenéz a kezeire és elvigyorodik. Sith technika mi? Tetszik neki. Erre van szüksége. Pontosan az ilyen tudást akarja, az ehhez hasonló hatalmat, az erőt hogy mások életét a saját hasznára fordítsa.*
-Mi lesz a sorsuk Mester?*néz fel a nőre, majd a gyerekekre. Ha folytathatná... Még jobban helyrejönne.*
-Ez a technika ki tudja váltani a pihenést?*tesz fel még egy kérdést színtelen hangon. *

-A sorsuk?
Kérdezi, majd odalép az egyik kislányhoz, és megsimogatja a fejét, ad neki egy nyalókát, majd feláll, és visszafordul.
-Később meghalnak, de addig jó lesz rajtuk gyakorolni. Most még ne tedd, a sérüléseid nem gyógyulnak, csak frissebb leszel, jelenleg.
Majd vissza kérdez.
-A pihenést? Egy darabig igen, a testi fáradtságot mindenképp. A szellemit azonban nem frissíti, és aludnod kell... Pár napig kibírhatod gond nélkül.

*Csak bólint, majd végignéz magán. Valóban nincs éppen a legjobb állapotban akárhogy is nézi a dolgot. Bár sokkal jobban érzi ugyan magát, a sebek nem gyógyultak. Még. Idővel és elég gyakorlással... ha elég erős lesz... Addig még van hová fejlődni, de így is hasznos a tudás. Felnéz a nőre, jelezve hogy utasításra vár. Részéről vége a küldetésnek és szellemileg meglehetősen fáradt is, akkor is ha fizikailag épp most frissült fel. Ha nincs más dolga visszamenne a kamrájába és elmerülve az Erőben, meg akarja keresni Kyrt. Tudnia kell hogy rendben van. Érzi húga jelenlétét, de tudatnia kell vele hogy azonnal menekülnie kell.*

A nő csak bólint mikor ránézel, engedélyt ad a távozásra.
Ha elindulsz a szobád felé, ürességet tapasztalsz, senkit nem látsz semerre, de érzed az Erőben, hogy vannak néhányan az épületben, leginkább Erőhasználók, a társaid, ha úgy tetszik, noha mióta ebbe az épületbe lettél utalva, még egyet sem láttál.
A körleteidben lepihenhetsz, nem zavar senki hosszú órákig.

*Egy szó nélkül fordul el és elindul a kamrája felé. Senkivel nem találkozik az úton, de érzi társai jelenlétét. Nem érdeklik, egy rakás féreg ami éppenhogy megtanult járni és már azt hiszi értéket képvisel. A szobájába érve egyszerűen leveti magát az ágyra, de rögtön meg is bánja, mert összerándul a fájdalomtól. Nem sok kell hozzá hogy felnyögjön, de annyi méltósága még maradt hogy visszatartsa. Lehunyja szemeit, és próbál elmerülni az Erőben. az energia végtelen hullámzása magába fogadja fáradt elméjét, és biztosítja neki a pihenést amire szüksége van. Emellett egy üzenetre koncentrál amit nagyon remél, hogy Kyr meg is kap: "Tudnak rólad, MENEKÜLJ!"*

*Reggel. Újabb csodás napnak ígérkezik a Birodalom szolgálatában. Aleera kinyitja a szemeit és felkel az ágyból, majd úgy dönt megmosakszik a Tatooine-i incidens után. Minden ruhájába beleette magát az ottani homok. Nyilván mindenhova beférkőzik, minden apró egyenletlenségben megragad. Szerencsére ismét tiszta váltásruha várja a szekrényében amit magához véve el is indul a zuhanyzó felé. Megnyitja a forró vizet, beáll a vízsugár alá és alaposan megmossa magát, levakarja magáról a Tatooine mocskát. Mikor végzett megtörölközik és felveszi a tiszta ruháját. Úgy dönt ideje kipróbálni a tegnap zsákmányolt fegyvert így más dolga nem lévén az edzőterem felé veszi az irányt. Nincs ott senki, csak az edződroidok állnak készenléti üzemmódban, várva arra hogy valaki célt adjon a létezésüknek. Ez most meg is fog történni. Aleera a falon lévő vezérlőpanelhez sétál, és aktivál két droidot, beállítva a nehézségi szintet. A két fémváz életre kel és elektro-botjukat aktiválva elindulnak a nő felé. Alee ráérősen leveszi övéről a kardot és aktiválja. A vörös penge zümmögve életre kel, és a nő bevárja a két droidot. Elsődleges célja hogy a védekezésén javítson még akkor is ha a Juyo-nak az nem éppen erőssége. Hagyja hogy a két droid összehangolt támadást indítson ellene. A penge jobbra, majd balra villan a kezében védve a botok sújtását, majd egy lépéssel a két droid közé kerül. Elmerül az Erőben, csakis a küzdelemre koncentrálva. A droidok ügyesek, mechanikus kezükben a botok szélsebesen villognak. Alee azt veszi észre hogy szinte képtelen kontrollálni érzelmeit. Minden egyes támadás hárításánál egyre dühösebbé válik ahogy forog a két gép között. A kezében forgatott kard pengéje őrült sebességgel táncol, pengéje szinte fénycsíkot húz maga után a levegőben. Gyűlölete olyan hirtelen és akkora erővel robban ki belőle, hogy még őt magát is meglepi: elhajolva egy vízszintes suhintás elől felfelé vág és a gép mindkét karját elválasztja testétől, majd ugyanazzal a mozdulattal kétfelé vágja a fémtestet. Érzékeire hallgatva háta mögé rántja a pengét egy másik vágást védve, majd megpördülve a robot lendületét kihasználva végigszánt a pengével az elektro-boton és visszafelé vágja két darabba a gépet. A fegyverre néz melyből szinte árad a Sötét Oldal ereje. Ajkai fagyos vigyorra húzódnak. Nem egyszerű fénykardot tart a kezében. Egyértelműen valami több annál... valami... veszélyesebb.

Már hajnalban felébredtem, szokásom szerint, visszaaludni már évek óta képtelen vagyok, de nem is szükséges, testem már megtalálta a módját, hogy megszokja ezt. Összekaptam magam, felaggattam fekete ruháim, oldalamra helyeztem szeretett fénykardom. Elvileg most senki nem fog sehova küldeni engem, ez azt jelenti, hogy mesterem fog számomra feladatot kijelölni, ahogy minden egyes nap teszi, mikor szabadidőm lenne, jó formán aludni se hagy. Megnehezíti az életem, de egyben erősebbé is tesz és én annak kifejezetten örülök. Most viszont más volt ez a reggel, nem kaptam üzenetet, mentálisan se, hogy most mit kellene tennem.
~ Érdekes. Meg nem feledkezett róla Rai, az kizárt, oka van annak, hogy most nem osztott ki semmit, talán azt akarja látni, mit teszek egyedül.
Úgy döntök a vívást kellene gyakorolnom, ezért a gyakorló terem felé veszem az irányt, gyorsan odaérek és még egy meglepetés, már vannak ott, valaki fénykarddal gyakorol. Egy nő az, két droiddal harcol és láthatólag az indulatai vezérlik, vörös haja van, a kardot érdekesen használja, de láthatólag hatékonyan. Meg van ki ő, már hallottam róla, neki van vörös markolatú fénykardja, de többet sajnos nem tudok, jobb lesz információt szerezni. Egyelőre az árnyékok között maradok és figyelek, hamarosan bevégzi a két droid, darabokra szedte őket a nő.
~ Ügyes. Bár én a kicsit nyugodtabb harcot jobban preferálom a gépek ellen.
Nem lépek ki a takarásból, elvileg ha már kiszállt a fejéből a vérgőz meg kell, hogy érezzen az erőben.

*Aleera lábával arébb rúg egy útjában álló robotkart és elindul hogy újabb droidokat aktiváljon. Ekkor érzi meg az Erőben, hogy nincs egyedül. Figyelik. Erre megtorpan, első gondolata hogy Mestere az, mire gyomra görcsbe rándul egy pillanatra. Körbekapja tekintetét a helységen és elsőre nem vesz észre senkit. Aztán egy másodperccel később már kiszúrja az árnyékba bújt alakot. Nem nagyon tud kivenni belőle semmit, de egyértelműen nem a Mestere az. Egy férfi. Valószínűleg sosem látta, de az Erő sötét oldalának rezgéseiből arra következtet hogy egy társa az. Padawan vagy lovag. Ezt még nem tudja. Felé fordul, várva hogy az érkező szóljon először. Alee kezében még mindig ott fénylik és zümmög a vörös penge, markolattal lefelé.*

Még eltelik egy két perc, mire a másiknak gyanús lesz a dolog. Elsőre nem is vett észre, csak másodjára, úgy tűnik jól elhelyezkedtem az árnyékok között.
~ Nyilván ő az egyik lehetséges társ, idegen ez a fogalom nekem, erősítésem az már volt... de társ. Nyilván ugyanazok a kérdések fordulnak meg a fejében mint nekem.
Előre lépek egy lépést, hogy láthatóvá váljak, és én magam is jobban lássam a másikat. Nem igazán rá nézek, inkább megpróbálok szinte átnézni rajta, később ha telepatikus üzenetet akarok majd küldeni, akkor sikerüljön.
- A nevem Such, -mondom semleges hangon- Tavres. Lovag.
Ezután várom a választ, addig a kezében lévő fénykardot nézem meg, és vissza gondolva a harcára próbálom beazonosítani, hogy milyen formát használhatott.

*Az alak kilép az árnyak közül és a nő alaposan szemügyre veszi. Átlagos. Barna haj. Zöld szem. Ezek szerint a Sötét Oldal ereje nem járja át oly mértékben az illetőt mint Aleet. Bár az ő szemeiből is csak az igencsak közelmúltban tűnt el végleg a zöld árnyalat s vette át annak helyét a sárga. Such Tavres, lovag. Micsoda megtiszteltetés. A nő arcán hűvös kifejezés jelenik meg ahogy válaszol.*
-Aleera. Végrehajtó.*hangja hűvös és kimért, nem hallatszik rajta semmiféle érzelem ahogy immár arcán sem. Jól gondolta, még sosem látta az illetőt és még csak nem is hallott róla, bár igaz sosem érdekelték a többiek. Csak saját maga. Kikapcsolja a kardot, melynek pengéje sisteregve húzódik vissza a markolatba, majd az övére akasztja azt.*
-Ahogy látom nem csak én vagyok álmatlan típus.

~ Aleera, jól hangzik a név, a másodikat vagy nem osztja meg velem, vagy nincs neki. Szemei sárgák, akkor jobbnak kell lennie az erő ismeretében. Végrehajtó? Ez sok mindent elárul, lehet, hogy akkor nekem vadászt kellett volna mondanom.
Méreget a nő, egyértelmű, szerencsére én ebben már egy lépéssel előrébb járok. Nem valami beképzelt, illetve nagynak ható mondatot kapok, hanem egy egész normálisat.
- Megszokás kérdése. Az alvás időpocsékolás, szükséges rossz, az edzést jobban preferálom. Gondolom egyezik a véleményünk.
Hogy mi legyen a következő lépés azt még nem tudom, nem szeretnék magamról sokat elárulni, pedig muszáj lesz valamennyit, hogy szükséges információkat szerezzek. Lassan közelebb sétálok, meglátom mi lesz a reakciója.

-Felesleges figyelemmegvonás.*bólint a nő és tovább szemléli a másik mozdulatait mikor az elindul felé. A modora mindenesetre jóval kevésbé taszító mint drága Mesterének, vagy csak nem bújt ki a szög a zsákból.*
-Csak nem edzőpartnert keres?*kérdi fejét oldalra billentve. Épp csak kezdett belejönni, na de egy erőhasználó ellen mégis értelmesebb lenne gyakorolni mint a robotok tucatjait szétzúzni. És persze jóval izgalmasabb is. Persze ő semmit nem tud a vele szemben álló "Such Tavres lovag"-ról, arról meg hogy mennyire gyakorlott vívó aztán pláne, bár Aleera nem igazán tart attól, hogy alulmaradna ha küzdelemre kerül a sor.*

Nem vált ki rossz reakciót a közeledés, ráadásul a véleményük is egyezik, bár ez nem jelent semmit.
~ Edzőpartner? Nálam erősebbeknél szoktam csak edzeni, azoktól tanul az ember, ellesheti a fogásaikat, taktikájukat. Igaz ezt most is megtehetem. Legyen.
- Nem kerestem senkit. De a kihívást elfogadom.
Harcoltam már Sötét Jedi ellen, igaz az birodalom ellenes volt, erről a nőről meg még nem tudok olyan sokat. Nem szabad félvállról vennem a dolgot, de képességeimben bízok, olyan nagy gond nem lehet. A kíváncsiság kezd felemészteni, hátrébb lépek, szembe helyezkedek a nővel és kezembe veszem a fénykardom, megvárom amíg előbb Aleera aktiválja, aztán én is, magam elé tartom a pengét, miközben én kicsit hátra lépek. Nem fogok én indítani, megvárom a másikat, izmaim készítem, hogy gyorsan tudjak ellépni az esetleges legelső csapás elöl.

*A nő bólint és szembehelyezkedik a másikkal. Jobb karját oldalra kinyújtva megropogtatja ujjait, majd a markolat a kezébe repül az övéről és a vörös penge zümmögve kel életre. Nyakát is kiroppantja jobbra és balra, majd megszólal:*
-Kezdjük.*Azzal pár gyors lépéssel a másik előtt terem és visszafelé tartott kardjával jobbról támad, majd ha nem talált egyből rántja visszakezes vágásra fentről. Először arra játszik, hogy megtudja mire képes partnere és milyen stílusban küzd. *