Nicamdur VII

A nagyjából ismeretlen Nicamdur rendszer, gyakorlatilag semmilyen szempontból nem jelentős. A közepes méretű csillag körül 13 bolygó kering, és ebből a hetedik az egyetlen aminek atmoszférája belélegezhető, de ez a bolygó is sivár, és érdektelen.
A felszínen kevés sekély tenger található, melyet hatalmas, köves, sivatagos puszták ölelnek körbe. Civilizáció nem létezik, és nem is létezett a bolygón soha. A planéta állat és növényvilága csekély, néhány sivatagi növény, kisebb rágcsálók, és néhány közepes méretű ragadozó lakja, de ezek közül egyik sem veszélyes a humanoidokra.

//Such magánkaland//

Kyrena, Alee, és Wegon kirakta Such-t az első alkalmas bolygón, miután az közölte, hogy nem akar velük tartani. A Ghost utasai ezután otthagyták a férfit, aki az Erőtől vezetve ellopott egy vadászgépet, és elindult vele a vakvilágba. Balszerencséjére, egy igen rossz állapotú vadászt sikerült elkötnie, (noha ez kívülről nem látszott), így miután leszállt a Nicamdur VII-en, észreveszi, hogy már csak egy hiperűrugrást bír ki a hajtómű. Talán egyből tovább is indulna, amikor egy erős Sötét Oldali rezgést érez az Erőben, erről a bolygóról.

Miután sikerült elmenekülni Coruscantról közöltem a többiekkel, hogy tegyenek ki, most egyedül akartam tovább menni és így is lett miután leraktak kerítettem egy vadászt és reméltem jutok valahova. Nos a gép nem a legjobb állapotú így már nem bír sokat, indulnék is azonnal tovább de valamit érzek, az Erőben, sötét hullámok, innen. Rögtön körbenézek, van-e itt valami vagy valaki körülöttem látok-e valamit.
~ Itt? Itt mi lehetne? Ez a hely a semmi közepe, nincs, nem is volt és nem is lesz itt semmi. Mégis ez a Sötét Oldal rezgése érdekes, roppant érdekes.
Ha nem látok semmit akkor megpróbálok az Erő segítségével valamit kideríteni a rezgésekről, közben lezárom a vadászt, végül pedig csuklyámat magamra öltve elindulok.

Érzed, ahogy a sötét energia körbejár téged, mintha letapogatna. Ez a folyamat különös érzéssel jár, mintha meztelen lennél egy ellenséggel szemben, noha maga a rezgés végtelenül sötét, nem ellenséges. A rezgések kiindulási pontját végül egy háromszáz méterre lévő szikla irányából határozod meg, ahova elindulsz.
Sétád közben a különleges érzés nem múlik el, csak erősödik, mintha valaki figyelne téged, és ahogy közeledsz nemsokára meglátsz egy hasadékot a sziklában. A repedés elég nagy ahhoz, hogy egy jól megtermett felnőtt férfi beférkőzzön rajta.
Ha úgy döntesz, hogy belépsz a barlangba, egy jó 10 perces nehéz mászás vár rád. Gyakran hason kell csússzál, gyakran pedig csak lépésenként tudsz haladni. Bár a hasadéktól már eltávolodtál, különös mód, nincs teljes sötétség, mintha enyhe vöröses fény áradna a kövekből.
Egy fizikailag megterhelő szakasz után végül a hasadék kiszélesedik, és egy barlangba lépsz. Az üreg körülbelül 5 méter magas, felfelé csúcsosodik, lent pedig kiszélesedik. Itt is vöröses fény uralkodik, noha nincs forrása. A terem közepén egy alak ül, testét fekete rongyok takarják. Mikor belépsz, reszelős hangon megszólal:
-Ki vagy te?
A hang nemtelen, és kortalan, képtelen vagy meghatározni, hogy milyen fajú, milyen nemű lehet a hang gazdája.

Különös érzés jár körbe, érzem szépen lassan valami letapogat és olyan mintha meztelen lennék, pedig rajtam aztán mindig sok réteg ruha van, képtelen vagyok ez ellen tenni, nem kellemes érzés, egyetlen szerencsém hogy ez a valami nem tűnik ellenségesnek. Sikerül a forrására akadni és hamarosan egy sziklához érek, kicsit habozok de aztán elhatározom magam hogy bemegyek a repedésen, aztán pedig egy kicsit hosszabb és keményebb út vár rám, megizzaszt pár lépés és szakasz, de aztán egy barlangba jutok. Leporolom magam, és felfigyelek a vörös fényre ami mindenhonnan árad és a terem közepén ülő alakra.
- A nevem Such Tavres.
Felelek én is semleges hangon a semleges hangnak, sajnos semmit nem tudok kideríteni a gazdájáról, eddig nem volt ellenséges így nincs okom félni, csak állok és nézem az alakot.

Ahogy a szemed kezd hozzászokni a kevés fényhez, feltűnik neked, hogy az alak a hátát fordítja feléd. Válaszodra csendben marad, egy perc is eltelik míg ismét megszólal.
-Nem a nevedet kérdeztem. KI vagy te?
Az alak lassan beszél, minden szót megízlel, mintha évek óta nem ejtett volna ki egyet sem. Száraz reszelős hangja bántja a fület, mintha két rozsdás fémet dörzsölnél egymáshoz, de ezt az érzést a lelkedben kelti. Mielőtt válaszolnál, lassú beszédével tovább kérdezősködik.
-Jedi vagy? Vagy a Sith-ek ismét összszedték magukat, és számtalan gyenge féreggel látják el a világot, kétségbeesetten üldözve a hatalmat? Vajon tisztelik-e még Bane örökségét? Nagy a sötétség a galaxisban. Újra kérdezem, ki vagy te, és miért zavarsz meg csendes magányomban?

Most már látom, hogy az alak nekem háttal van így még kevésbé tudom eldönteni ki lehet az, de a hangja most már kicsit másabb sokkal zavaróbb lett, belülről kezd el nyugtalanítani. Szavait hallgatom és érdekesnek találom őket.
~ Ki lehet ez az alak? Talán remete létben élt eddig, hogy nem tud semmiről? Vagy talán csak nem akar tudni, de akkor nem kérdezne engem.
- Nem vagyok se Jedi se Sith, csupán csak egy Sötét Jedi, és nem akartalak zavarni csak éreztem a különös rezgéseket és fel akartam kutatni a forrásukat. Jelenleg csupán csak két Sith létezik, ők ketten uralják a galaxist és árasztják el sötétséggel.

Az alak felől különös hang érkezik, egy kis időbe telik mire rájössz, nevet. A nevetés azonban nem jókedvű, sokkal inkább hátborzongató. Egy újabb szünet után folytatja:
-Jedi, Sith, Sötét Jedi... csak címkék, melyek nem jelölnek semmit. Mint a neved. Hiába mondod el nekem a neved, nem tudom ki vagy, és én is hiába mondanám el az enyém, nem tudnád ki vagyok.
Ezzel az alak feláll és megfordul. Magas, ösztövér alak, arcán szakáll nő. Ember, vagy valami ahhoz hasonló. Korát nem tudod pontosan megállapítani, arca ráncos. Ősöregnek tűnik, de szemében fiatalos láng ég. Rádnéz, majd kinyújtja karját, és magához rántja fénykardodat, majd aktiválja. Elnézi egy pillanatig a vörös pengét, majd kikapcsolja, és félrehajítja a fegyvered.
-Mostmár látod mi a "sötétség" forrása, elmehetnél. De nem mész mert akarsz valamit. Mit akarsz?

Az alak tényleg nagyon különös, a hangja, a megjelenése, a viselkedése, valamilyen furcsa hangot kezd el kiadni de először fel sem ismerem a nevetést. Csak szemlélem a dolgokat, egyre kíváncsibbá tett, főleg mikor feláll és jobban meglátom kicsoda, öreg, szakállas mintha már ezer éves lenne, mégis nagydarab és a szemében ég a fény, kardomat magához rántja és aktiválja.
~ Tényleg ezek csak címek, nevek amik mögé rejtjük magunkat, igaza van. De ezek nélkül nem tudom elmondani ki vagyok, már ha lehetséges az egyáltalán.
Megvárom amíg befejezi, aztán kicsit elgondolkozok mit is akarok valójában, és úgy döntök ezúttal az igazságot kellene mondanom.
- Gyenge vagyok és nem vagyok képes úgy használni az Erőt, ahogy azt kellene, már régóta gondom van ezzel, reméltem most tudok ezen változtatni. Erősebbé akarok válni, tanulni akarok.

A férfi, lassan elkezd sétálni a barlangban, és reszelős hangán válaszolni kezd
-Áhh... szóval tanulni akarsz. Értem...
Mondja, majd szünetel egy ideig, látszólag gondolkozik.
-Tanítani foglak, de tudd, hogy engedelmeskedned kell nekem. Arra ott pedig nem lesz szükséged.
Mutat a földön heverő fénykardodra, majd elindul a fal felé, ahonnan elővesz egy hosszúkás tárgyat, és feléd nyújtja.
-Ez egy Sith kard. Ezt használva fogsz nálam tanulni, még pedig úgy ahogy mondom. Most pedig kövess!
Ezzel elindul a barlang másik oldala felé, ahol szintén egy hasadék nyílik, de itt sokkal könnyebb a haladás, mintha a kő természetes lépcsőként szolgálna. Az út lefele halad, s ahogy mélyebbre hatoltok, úgy lesz egyre hűvösebb a levegő. Pár perc múlva egy hideg, hatalmas földalatti teremben találod magad, a padló vízszintes, és egyenes, ahogy a falak is. Tökéletesen van kivájva a sziklából, sehol egy repedés, vagy egy kiálló kődarab. A terem végén egy zárt kőajtó van, nyilván további termek rejtőznek mögötte.

Az alak érdemesnek talál engem a tanításra, no meg ahogy látom nincs is itt más akit taníthatna, értem amit mond, nem is terveztem engedetlennek lennie, ahogy sétálgat én a földön heverő fegyveremre nézek, legszívesebben magamhoz húznám, de ekkor hallom hogy nem lesz rá szükség. Aztán pedig egy érdekes fegyver kerül elő, egy Sith kard, a Sith és a kard szó sokáig ismétlődik az elmémben. A tárgyat szépen lassan elveszem, végignézek rajta, méregetem, tetszik.
~ Kezdem azt hinni ez az alak tényleg őskövület, a kard, nem tűnik a legmodernebbnek, vajon hatékony?
- Igen, engedelmeskedni fogok és azt csinálom amit mondasz.
Mondom miközben lefelé sétálunk és egyre jobban világossá válik számomra, hogy ez itt nem csak egy elhagyatott barlang hanem annál több, főleg mikor a mérnöki pontos terembe érkezünk le.

Ahogy megfogod a kardot, érzed benne a Sötét Oldal erejét. A teremben a férfi elmegy a közepéig, ahol térdre ereszkedik, lehunyja a szemét, majd kezével int, hogy tégy te is hasonlóképen. Pár perces csönd után beszélni kezd.
-Ifjú. Eddigi felfogásod a Sötét Oldalról téves. A Sötét Oldal nem valami gonosz dologról szól. Egyetlen dolog van ami igazán leírja a Sötét Oldalt, ez pedig a Hatalom. A Hatalom azonban nem az amit eddig hittél hatalomnak. Ha egy hatalmas flottával rettegésbe tartod a Galaxist, az nem hatalom, ha ujjaid villámokat szórnak, melyek porrá omlasztják ellenségeid, az nem hatalom. A hatalom nem más, mint a korlátok megszüntetése.
Az átlagos Sötét Jedi ezt sohasem érti meg. Primitív módon alkalmazza a Sötét Oldalt, és észre sem veszi, hogy ő maga lesz a pusztulásának fő okozója. Azt hiszi, hogy a haragját használja, pedig valójában a haragja használja őt...
Ahogy ezt elmondja, elhallgat, láthatólag arra vár, hogy megszólalj, elmondd te mit gondolsz ezekről.

Az öreg, különös dolgot tesz, letérdel, becsukja a szemét, hogy ki és mi előtt azt én nem tudom, de amint jelzi nekem hogy én is tegyek így egy sor gondolkozás nélkül én is térdre ereszkedem és behunyom a szemem, tudom majd meglátom ennek is az értelmét. Hallgatom a szavait és próbálom megérteni, befogadni magamba a tudást, de azért nem minden tiszta, mintha kicsit ellentmondásos lenne számomra.
~ A hatalom, ez jellemzi legjobban a Sötét Oldalt... sokak elsődleges célja, amihez vezető út lehet más-más. Mégis az nem hatalom ha valaki másokat elpusztíthat az akaratával, vagy uralkodik sokak felett? A hatalom az ha leküzdjük saját korlátainkat? Érdekes elképzelés.
- Ezek szerint valóban tévesek a gondolataim a Sötét Oldallal kapcsolatban, vagyis inkább a hatalomról, mert nekem mást tanítottak, csak azt láttam amit mutattak, én csak egy eszköz voltam eddig, amit mások használtak. És beismerem, szerintem engem is sokszor az erőm használ és nem én az erőmet. Csak azt nem értem, hogy akkor mi a hatalom valójában? Ha nem mások legyőzése igába hajtása... hanem a korlátok átlépése. Ez nem világos számomra.

A férfi elmosolyodik, bár inkább vicsorgásnak illene be, igaz, te ezt nem láthatod. Reszelős hangján megszólal:
-Korábbi mesterednek nem volt nagyobb rálátása akkor a Sötét Oldalra mint egy darab kőnek... vagy nem is volt más célja veled, minthogy egy szolgát teremtsen magának.
A korlátaid nélkül leszel igazán hatalmas. Mit érsz el azzal, ha valakit a porba taposol, mi célod lenne birodalmak irányításával, vagy a tudás hajszolásával? Ezek mind korlátok, a saját vágyaid korlátjai, melyek a pusztulásodat okozzák. Korlátaid nélkül azonban szabad leszel... de ezt nem tudom elmagyarázni neked. Ezt meg kell értened. Most pedig állj fel, és harcolj velem!
Mondja, ezzel pedig egy erős Sötét Oldal hullámot érzékelsz felőle, és a férfi hirtelen hatalmas gyíkká változik, és támadásba lendül

A különös alak folytatja a tanítást és úgy tűnik nagyon biztos magában, gondolom meg van rá az oka, elmagyarázza, hogy egyes dolgok csak gátolják az embert és keretek közé zárja, így már érthetőbb a dolog, de még mindig különösen hangzik számomra. Utána pedig jön az utasítás, hogy harcoljak vele, kinyitom a szemem és felállok, a kardomhoz nyúlok, aztán meglepődöm, nem a szokásos markolat, meg is feledkeztem erről, közben pedig érkezik egy hullám is, és alig hiszek a szememnek. A mesterem egy szörnnyé változott, nem is gondoltam volna soha, hogy ilyen egyáltalán létezik, teljesen váratlanul ér ez most, csak nézek, hátrébb lépek aztán a kardom használom. Ha van elég hely azonnal kitérek előle, mielőtt fizikai erejével elsöpörne, utána pedig gyorsan igyekszem előre lépni és a fejét célba venni egy vágással, oldalról, majd ismét hátrébb lépni.

Helyed van bőven a mozgáshoz, így könnyedén hárítod az első támadást. A kardot különösnek érzed, kicsit nehéznek, hiszen ez nem egy külön markolat egyedül, de ennek ellenére, úgy érzed a vívóstílusodat képes teljesen átvenni egy kis gyakorlás után. Nyilván sokkal több mint egy egyszerű vibrokard.
A hatalmas gyík támadásaidat azonban könnyedén kikerüli, még a könnyű forgatás ellenére is, s lassan egyre inkább szorít a fal felé, végül karmaival meg is karmol.
Ekkor hatalmas dühöt és haragot érzel magadban, meg azt, hogy a Sötét Oldali erők eluralkodnak rajtad.

A kitérés gond nélkül megy, elég nagy ez a terem hozzá, viszont a támadás már több gonddal jár, maga a kard, az hogy fizikailag nagyobb és nehezebb több odafigyelést és erőt igényel, maga a mozgatása is, nem csinálhatom olyan lustán a dolgokat, ahogy eddig szoktam, nem is vagyok most olyan precíz. Bár nem látom még ennek a kardnak egy előnyét sem, amiért jobb lenne a fénykardomnál, de azt már tudom, hogy azért jól lehet ezzel vívni. Szépen lassan a hatalmas gyík hátra szorít végül pedig megkarmol. Ahogy a fájdalom egy részemet átjárja olyan mintha kikerülnék saját magam irányítása alól, a düh eluralkodik rajtam, de ezt nem bánom, agresszívabb támadásba kezdek. Először egy erőlökést küldök a lény feje felé, majd felgyorsítom magam, hogy legalább ennyi előnyöm legyen. Aztán a karddal ott próbálok belé vágni ahol lehet, ha lehetséges a lábára a karmok közelébe vagy a nyakára, esetleg a fejére, ott ahol meg is sebezhetem. Minden áron én is sebzést akarok bevinni.

//Gyorsítás két kör//

A düh eluralkodik rajtad, de amint lecsapnál a bestiára, az egész illúzió, most már világos számodra, hogy az volt, semmivé foszlik a szemed előtt, térdelve találod magad az öregember mögött. Ahol megkarmolt a gyík, enyhe fájdalmat érzel, de lassan elmúlik ez is. A férfi megszólal, hangja reszelős, de semmi érzelem nincs benne:
-Kontrollálnod kell a dühödet... Ismét eluralkodott rajtad. Az ilyen cselekvések okozzák a halálodat. A Sötét Oldal ereje nem a hirtelen fellobbanó harag, és nem is a rövid pillanatokig tartó gyűlöletben rejlik. Ezek gyengítenek téged. Figyelj arra amit mondok, különben a következő ilyennél az életeddel fizetsz.
Ne add át magad a fájdalomnak, a dühnek, és a haragnak. Ha megsérülsz, gondolj arra, hogy a tested csupán egy eszköz, emelkedj fölül az érzelmeiden. Miért lennél, haragos, dühös? Mit utálnál? Ezek korlátok, vesd el őket, és olyan hatalmad lesz, amiről egy Sötét Jedi sem álmodhatna...

Támadásom sikerrel jár a harag hajt engem és sikerül megsértenem a bestiát ami azonnal eltűnik, mintha nem is lett volna soha ott és most megint csak az öreget látom, meg se mozdult, csak én ugráltam itt. Egy ideig csak állok és hallgatom amit mond.
~ Igaza van, neki tényleg nem csak a szája nagy, bebizonyította. Valóban a fellángoló haragot kihasználtam és ezzel akartam pillanatnyi előnyt nyerni, hosszabb távon lehet nem lett volna értelme és széttép a szörny, de nem tudtam ellenállni. Valóban tud valamit ez az alak, és én ezt elismerem.
Egy ideig még csak némán állok, közben elrakom a kardom, majd felelek.
- De hogyan... hogyan kontrolláljam ezeket az erős érzéseket. És ha elvetem őket, miből merítsek erőt?
Kérdem tőle őszintén, mert ezekre a kérdésekre nem tudok magamtól választ adni.

A férfi válaszol neked, egy kis szünet után.
-A korlátaidtól kell megszabadulnod, attól az ostoba elképzeléstől, hogy a hirtelen harag segít neked. Ha ez sikerül, és nem a haragod bábja leszel, hanem te irányítod majd azt, akkor megérted. Légy egy a Sötét Oldallal, de ne akkor légy haragos, vagy dühös amikor a környezeted feldühít, légy akkor dühös, amikor céljaid így kívánják!
Ez persze, hosszú évek gyakorlása után lehetséges csak, naponta kell meditálj, és irányítani a Sötét Energiáidat, kontrollálni kell azt.
Ekkor elkezd sétálni ismét, majd instrukciókat ad:
-Most térdelj le, és kezdj el meditálni. Érezd magadban az energiákat, s figyelj. Fájdalmat fogok okozni, te pedig kontrolláld az érzelmeid. Csata közben gyakran előfordulhat, hogy sérülést szenvedsz, de nem szabad elveszítened a fejed...
Miután úgy teszel ahogy mondja, felemeli a kezeit, és villámok járják át a tested. Nem okoznak kárt benned, csak erős fájdalmat.

Újabb hosszabb válasz következik, szépen elmagyarázza, hogy nekem kellene kicsaponganom, a saját dühöm és haragom felett kéne uralkodnom, egyáltalán nem hangzik egyszerűnek, erre megerősítést is kapok, naponta kell majd ezen dolgoznom, gyakorolnom, meditálnom.
~ Remek, legalább nem fogok unatkozni, lesz dolgom, és ennek még eredménye is lesz, legalábbis remélem, hogy lesz. Talán még élvezni is fogom az egészet.
Mikor az utasításokat kapom, azokat szépen követem, letérdelek, ellazítom magam kissé és készülök a meditációra, elmémmel figyelem az energia áramlásokat. Felfigyelek arra, hogy fájdalmat fog nekem okozni, nincs ínyemre a dolog, ellenkeznék is, de mégsem teszem, nekem eddig úgy tűnt, hogy tudja mit csinál.
~ Csak nem fog itt megkínozni.
Kissé összeszorítom a fogom és úgy próbálom meg tűrni a fájdalmat, nem adom át magam neki ellenállok amíg tudok, koncentrálok arra mim fáj, hátha az segít.

A fájdalmad mindenhol érződik, és szépen lassan égetni kezd, legszívesebben üvöltenél, de visszatartod magad. Az izmaid kontrollálhatatlan rángásokba kezdenek. A fájdalom tovább tart, már nem is veszed észre mennyi idő telik el közben, egyszer csak abba marad.
-Rendben van... Figyelemre méltó, de kétlem, hogy vívás közben is tudnád tartani az állapotot. De azért vagy itt, hogy tanulj. Most pedig egy kicsit gyakorlatiasabb dolgokat fogunk tanulni. Figyelj!
Ezzel a férfi felemeli a kezét, és egy különös mozdulat után a kezéből egy piros színű sugár csap ki, mely belehatol a falba, kirobbantva belőle egy apró darabot.
-Ez a technika, a Sith mágia egyik legegyszerűbb támadómozdulata, az Erő Sugár. A Sötét Oldal energiáit egyetlen sugárba sűríted, mely pusztító ereje még az Erő villámoknál is hatalmasabb... Próbáld ki

A módszerem sikeresnek bizonyul, bár megingok mikor már égetni is kezdenek a villámok, nem akarok sebeket szerezni de valahogy mégis tartom magamban a lelket és hamarosan eljutok arra a szintre, ahol már nem tudom megmondani, hogy csak egy perc vagy egy óra telt el. Csak az tűnik fel mikor az egész abbamarad, aztán hallom a szavakat, figyelek.
~ Én sem hiszem, hogy vívás közben tudnám ezt produkálni, ott már más a helyzet, most még fel is voltam készülve és a villámok is gyengék voltak. Gyakorlatiasabb? Na erre kíváncsi vagyok...
A gyors mozdulat, a kicsapódó sugár és a falból kirobbanó darab hasonló hatást kelt bennem mint az előbb látott szörny, csak nézek és figyelek, én ilyenről soha nem is hallottam, de most mégis látom. Egyre jobban tetszik a dolog, ez az öreg nem csak beszél de demonstrálja is a dolgokat.
~ Sith mágia?! És ez lenne a legegyszerűbb támadó mozdulata... az Erősugár, ami még az Erővillámoknál is pusztítóbb? Elismerésem.
Mikor felszólítást kapok, hogy én is próbáljam meg, felállok és a tenyeremre nézek, nem igazán tudom értem, hogy hogyan kellene csinálnom, felidézem, hogy ő mit is csinált pontosan, aztán igyekszem kicsit koncentrálni, aztán erősebben, érezni a Sötét Oldalt, annak energiáit, próbálom irányítani, egy helyre koncentrálni, és így kivitelezni a dolgot. Hogy egy sugárba koncentrálhassam az energiát, nem hiszem, hogy sikerülni fog, de azért megpróbálom, ha kell többször is, hátha tanulok belőle valamit. Ha nem megy akkor kérdezek.
- Mit is kellene tennem pontosan?

// Hát suhintson vele xD //

A férfi válaszol neked:
-Koncentrálj a Sötét Oldali energiádra, mint az Erővillámoknál, vagy a fojtogatásnál tennéd, csak igyekezz egyetlen energia pulzusba önteni ezeket az erőidet. Valószínűleg, elsőre nem fog sikerülni...


A következő egy hónapban itt maradsz a barlangban, és mindennap edzetek, és meditáltok. Az ételt egy droid szolgálja fel, egyébként végig csak ketten vagytok. A hónap végére az új képességed már egész magabiztosan megy, egy csapással már súlyos sérülést tudsz okozni élőlényeknek, illetve a vékonyabb páncélokat is átütöd vele. A Sith kard használatában már teljesen tudod hozni ugyanazt a szintet, mint a fénykardozásban, ugyanolyan stílusban.

//Képességeid közé írd be ezt:

Sith Mágia
* A használó képes a Sith mágia varázslatait alapszinten elvégezni

Erő Sugár: A használó a Sötét Oldal energiát egyetlen pusztító sugárba önti. //

A pontos utasításokat is megkapom, így már könnyebben megy a próbálkozás is. Bár se az Erővillámokat se a fojtogatást nem próbáltam eddig, de mégis csak egyszerűbb a dolog, hogy van mihez hasonlítani. Folytatom amit elkezdtem, ha már egyszer tanulhatok...
Már egy hónap is eltelt, gyakorlással és meditálással, senki mást nem láttam itt a mesteremen és egy droidon kívül, de ez nem is meglepő, ez egy nagyon elhagyatott bolygó. Én igyekeztem, megtettem amit tudtam, hogy ezt mesterem hogy látja vagy értékeli, nem tudom, nem kérdeztem. Maga a kard nagyon megtetszett, jól meg lehet lendíteni és szinte tökéletesen lehet vele vívni, érezni, hogy nem csak egy egyszerű penge, hanem áthatja a Sötét Oldal ereje, eltér a fénykardtól mégis hasonlít rá. De ami talán a legnagyobb változás, hogy ez nem égeti el a sebet, ha valamilyen élőlényt ezzel megvágok akkor ott vér is folyik, ami egészen más hatást kelt. Ezen kívül Erősugarat is könnyen tudok indítani, nagyon hasznos képesség, sokkal jobb mint a villámok, egy csapással is már komoly kárt lehet tenni, rövid idő alatt. Látom már a hasznát ennek a Sith mágiának, és ez még céltudatosabbá tett, ha elsajátítom ezt a tudást, hatalmassá válhatok.