Mos Eisley

Híres, hírhedt űrkikötővel rendelkező város, ahol a galaxis szennye található meg, és szinte mindent megtalál itt az ember. Hajókat, fuvart, fejvadászokat, zsoldosokat, akármit...

Kicsit aggódik. Nem is kicsit... A félelem amit érzett és mellé a fájdalom nem sokkal később, teljesen megrémíti még most is. Tart attól, hogy nővérének valami nagy baja van. A sajgást még mindig érzi tagjaiban, saját fájdalma mellett. Egy város körvonalai kezdenek kirajzolódni előtte. A sikló már nem bír gyorsabban menni, így egy egész örökkévalóságnak tűnik, mire eléri a település határát. Ott leszáll a siklóról. Ha tudja, akkor megpróbál rajta tovább adni. Az első vevőnek szándékában áll odaadni, aki véleménye szerint elegendő összeget ajánl érte. Ez az összeg pedig vajmi kevés, hiszen itt is hagyhatná, ha nem gondolná úgy, hogy a pénz még jól jöhet valamikor. Tekintve, hogy költségeit csak maga fizetheti.
Amint túlad a siklón, a városban kezd járkálni. Felmerül benne, hogy esetleg követhetné Alee nyomait és megkereshetné. Azonban tudja, hogy azzal csak ártana neki nagy valószínűséggel. Ezt az ötletet épp ezért gyorsan elveti. Már csak egy dolog vár rá. Egy fuvaros keresése. Egy alaké, aki lehetőleg olcsón elviszi innen, akár csak a legközelebbi bolygóig. Ilyen állapotban nem áll szándékában messzire menni, egy-két napot meg akar pihenni valahol, ahová nem kell sokat utazni és viszonylag biztonságos.

2000 kreditért sikerül túladnod a siklón, nincs túl jó állapotban, ennél többet nem is érne.
Ahogy járkálsz a városban, és információt gyűjtesz hamarosan hallasz egy nemsokára induló teherhajóról a Naboo-ra. A legközelebbi bolygó, és onnan viszonylag könnyedén kerülhetsz el bármerre, nem úgy mint itt, ahol csak csempészek árujaként juthatsz tovább.
Ha minden igaz, a hajó pár óra múlva indul, még van időd utánajárni a dolgoknak.

Többért sikerül túladnia a siklón, mint gondolta. Ennek örül, főleg, ha a jármű nyúzott állapotára gondol. Elég sokat megtett vele ő is, hát még azok, akik előtte használhatták. A városban sétál és figyel, minden egyes felé áramló információra. Egyetlen egy dolog érdekli csak. Egy hajó indulásáról hall némi információt. Elgondolkodik a célon és megfelelőnek találja. Nem kell olyan sokat utaznia, ráadásul a Naboo elég jó helynek tűnik némi pihenésre és rejtőzködésre, majd az onnan való továbbhaladásra. Tudja, hogy most nem maradhat sokáig egy helyben. Csupán néhány napja van a következő bolygón, majd ismét haladnia kell tovább, valahova messzebbre.
Köpenyén igazít, hogy eltakarja mindenét. Nem akar túlzott feltűnést kelteni fegyverzetével és viselkedésével. Nyugodtan sétál és a hajót keresi, mely körül bizonyára mozgolódnak, ha tényleg indulásra kész. Közben keres némi információt. Kérdezősködik egy kicsit, közben a környéket pásztázza, nehogy legyen erre valaki, akinek nem kellene meglátnia. A hajók körül állít meg néhány embert, hogy megtudhassa, melyik hajó is az pontosan, amelyiket keresi. Gondolatai közben időről-időre nővére körül járnak. Tart attól, hogy komolyabb baja esett. Tart attól, hogy bármi rossz történik vele, amíg nincs a közelében. Kezdetleges képességei ellenére is úgy véli, hogy tudna neki segíteni.

Ahogy sétálsz a városban, azt veszed észre, hogy követnek. Ha megpróbálod lerázni, ha nem, hamarosan bekerítenek, és egy lövés, majd apró szúrás után elájulsz....

https://swfrpgfreefall.hungarianforum.com/t46-titkos-urkikoto#269

//Cardas magánkaland//

A cathar és rodian társa egy Mos Eisley-i kantinban tartózkodik éppen, ahová a Birodalom csak igen ritkán és kevéssé jut el, nincs különösebb érdekeltsége ebben a szektorban.


A kantin nagyrészt üres, csak pár lény lézeng odabent. Cardas-ék egy félreeső asztalnál ücsörögnek és épp azon tanakodnak, vajon mihez kezdjenek. Kell valamiféle munkát találni, hogy Cardas folytathassa a kutatásait, de ahhoz pénz kell. Nem kevés. Na meg Stecks is nyilván a pénz miatt vágott bele az egészbe. Alaposan átrágják a dolgot, és mivel ugyebár van egy hajójuk, elég nagy raktérrel, már átbeszélték hogy a csempészet ideális lenne. Tiszta sor...

Órákkal később, Cardas felriad, és realizálja hogy bizony elszundított a kantinban, társa pedig sehol nincs. Nagyot ásít, majd el is indulna hogy megkeresse, mikor a rodián egy igen furcsa zabrak nővel tér vissza. A nő emberi mértékkel mérve igen vonzó, de valami furcsa hűvösség árad belőle amit Cardas nem tud hova tenni, de szemmel láthatóan társa sem aki igen jól elbeszélgetett a nővel. Leülnek az asztalhoz a catharival szemben.
-Nos barátom... munkát kaptunk.-mondja a rodián olyan arckifejezéssel ami nála talán a vigyort jelentheti.
-A hölgy neve Meera és fuvarra volna szüksége saját maga és az ingóságai számára.
A zabrak nem szól semmit, csak titokzatos mosollyal mereven bámulja Cardast akit valamiért a nő tekintetétől kiráz a hideg.

Kantinokban nem igen jártam, csak a tanulmányaim folyamán, akkor is csak a közösségi élet kedvért, de sosem voltam értük annyira oda. Azonban hozzá kell szoknom, hogy új életstílusomnak a kantinok az egyik fő törzshelyei. Itt vannak a jó munkalehetőségek, innen jön a pénz. Függünk tőlük, mint cathar a fától – ahogy mi mondjuk. Most nincs nagy forgalom, lehet, hogy majd pár óra múlva indul be az itteni élet.
Stecks-el épp eszmecserét fojtatunk, de hát, amennyi tapasztalatom van a dologban, szinte minden ötletemet a kútba hajítja. Pedig valamit tenni kell, ha előrébb akarunk jutni. Az új hajó lehetőségeit kihasználva, természetesen. A régivel leginkább csak közlekedni lehetett, azt se nagyon, a mostani viszont már másra is alkalmas. Van benne rejtett tároló is. Szóval végül mindig arra lyukadunk ki, hogy a csempészet volna le legjobb…

Valami nesz az, ami kiugraszt álmomból. Csak nem horkoltam? Körülnézek. Stecks sehol. Karomon lévő kijelzőre pillantok, és akkor tudatosul bennem, hogy már jó pár órája aludtam.
Feltápászkodom, és miközben kinyújtózom, arcizmaimat is megtornáztatom egy kiadós ásítással. Mire azonban Stecks felkutatására indulnék, az már itt is terem egy zabrakkal. Alakja igen szemrevaló, de van benne valami, ami ellensúlyozza szépségét, és arra készteti az embert, hogy ne közelítsen hozzá. Legalábbis bennem ezt a hatást kelti. Akár egy hűvös szellő, olyan a jelenléte, és ettől feláll a hátamon, meg amúgy egész testemen a szőr. Mikor rodián társam megszólal, leveszem tekintetem a nőről. Nagy hatást gyakorolhatott Stecks-re, vélem a hangjából ítélve.
- Meera… - ismétlem a nevét, ahogy újra találkozik tekintetünk, és ez megint kiváltja belőlem az előző hatást. Ilyen lehet egy tipikus alvilági alak, aki tényleg benne van a dolgokban? Recks és Stecks ehhez képest aranyos kis kölyköknek hatnak. De ha pénze van… na tessék. Még bele se kezdtem, és máris csempészként jár az agyam. Vonakodva ugyan, de megszólítom a nőt:
- Akkor bizonyára fizetni is tud – egy kis kedvességet is próbálok erőltetni a hangomba. – És ha tud, akkor onnantól kezdve nincs is… probléma. Stecks, te mit mondasz? – majd ismét a zabrakhoz fordulok. - Mellékesen azért megkérdezhetném, mit takar az ingóság? - remélem, elég jól csinálom. Vagy ha nem, az majd úgyis kiderül. Bár talán az a kérdés Stecks-hez nem kellett volna. Azt sugallhatja, hogy bizonytalan vagyok. Mondjuk azt szerintem az arcomról is le lehet olvasni.

A nő finoman felhúzza a szemöldökét Cardas kissé bárgyú kérdéseire. Mikor megszólal, hangja hideg, mintha fém csúszna fémen, ugyanakkor mégis van benne valami ellenállhatatlanul vonzó.
-Nem kérdezheti meg. Elvisznek oda ahová mondom én pedig fizetek. Eleget ahhoz, hogy ne kelljen hasonló kérdésekre válaszolnom.-közli hidegen, Stecks pedig a fejét fogja társa együgyűségén. Valóban meglehetősen amatőr húzás volt rákérdezni a rakományra.
-Négy láda amit el kell vinniük velem együtt a Bespinre. Kerülve a feltűnést. Ezért kapnak nyolcezer kreditet, a felét most.-mondja, azzal az asztalra helyez egy kódkártyát amin pontosan 4000 Birodalmi Kredit egység található.
-Az ajánlatomat nem fogom megismételni.-még mindig Cardasra mered azzal a hideg átható tekintetével, amitől a catharinak az az érzése támad, hogy a nő a lelkébe lát, bár fogalma sincs, hogy miért érez ilyesmit.

A nő tekintetéből, és Stecks reagálásából is már jól tudom, hogy jobb lett volna csendben maradni. De mielőtt még bocsánatot kérhetnék – ilyen szoktak egyáltalán? -, a nő már felel is. Legszívesebben befognám a fülem, ahogy hangját hallom, de közben mégsem. Nem tudom eldönteni, hogy most irtózom-e tőle, vagy inkább vonzódom hozzá.
A mondandójára eleinte nem is tudok figyelni, teljesen a hangja köt le. Mikor rátér a fizetségre, addigra azért sikerül kirántanom magam a különös örvényből, és az üzletre összpontosítani. Mikor leteszi a négyezer kreditet, már nyúlnék is oda, de aztán rájövök, ezzel talán még nagyobb baklövést követnék el, így inkább nem mozdulok.
A nő tekintete még mindig rajtam „nyugszik”, és érzem, hogy ismét belekerülök abba az örvénybe. Ekkor egy hosszat pislogok, hogy ezzel elejét vegyem a két bűvös szem hatásának.
De még így is érzem, nem látom, hanem érzem a tekintetét, hogy engem néz. Legszívesebben leráznám magamról, mint egy bolhát.
Akkor most valami értelmeset feleljek. Sticks biztos tudja, mit csinál, szóval rá kell hallgatnom. Szerinte a nő jöhet, mert különben nem hozta volna ide.
- Rendben – mondom, próbálva nem jelét adni belső vívódásaimnak. – Elvisszük. Mikor indulunk? Esetleg most nyomban? – kérdezem, és Sticks-re nézek, hogy róla olvassam le, ha megint valami ostobaságot mondtam volna. Nem akarom magam előtt látni a nő korábbi arckifejezését.

-Helyes.-húzza Meera félmosolyra a száját. -Akkor megegyeztünk. Mutassák a hajót.-mondja és feláll az asztaltól. Most, hogy nem őt nézi, Cardas úgy érzi mintha hatalmas súlyokat vettek volna le a válláról. Ha elindulnak a hajóhoz, odaérve Meera kritikus szemmel méri végig.
-Rendben. A célnak megfelel. Ha van benne olyan hely ahol egy vámellenőrzésnél nem fedezik fel a holmimat oda helyezzék el.-azzal egy kommunikátorhoz nyúl, és mindkét csempész számára ismeretlen nyelven kezd beszélni. Valószínűleg hutt nyelv. Kisvártatva néhány hordár jelenik meg a ládákkal és leteszik őket, majd elmennek.
-Hálás lennék ha felvinnék a hajóra.-néz újra Cardasra, aki egy pillanatig újra a delej hatása alá kerül, de szerencsére a nő elfordítja a tekintetét. Ha bepakolnak Meera és beszáll és készen állnak az indulásra.

Egy mosolyt vélek felfedezni az rideg nő arcán. Szóval a „rendben” az egy varázsszóként található meg a csempészek szótárában.
- Kövessen – mondom, amikor a hajó iránt érdeklődik. Ekkor Meera tekintete lesiklik rólam, ennek hála teljesen megszűnik az az örvényszerű, szippantó hatás, és már határozottabban állok a talajon.
Miközben kifelé megyünk, Stecks odasúgja:
- Máskor rögtön az elfogadással kezd. Én hozom a kuncsaftot. Jó hogy ezt nem vesztettük el, nagy szívás lett volna.
- Már rájöttem, de azért köszönöm – felelem.
Kiérünk a kör alakú leszállópályára, ahol a hajónk áll. Én magam, bevallom, elég büszke vagyok rá, hogy egy ilyen szállítót sikerült szereznünk, és az alakja sem olyan szerencsétlen. A burkolata pedig csillog-villog.
- Ez itt a Cursor – nyújtom ki a kezem, hogy bemutassam, de több szót nem is pazarolok rá, mikor észreveszem, hogy Meera nincs túlságosan elragadtatva a látványtól. De szerencsére elhangzik a csempész varázsszó, és ennyi bőven elég.
- Természetesen. Nem lesznek szem előtt a ládák – engedek meg magamnak egy udvarias, enyhe meghajlást is.
Mire azonban fölegyenesedem, a nő már mással van elfoglalva.
- Stecks, te érted, milyen nyelven beszél? – kérdem társamat halkan, hogy Meera ne hallja.
- Ha tippelnem kéne, akkor hutt.
- Igen, hasonlít ahhoz, amilyet az itteniektől hallottam.
Meera ekkor hozzánk fordul, és amint megkér a ládák felpakolására, megint a szemébe pillantok. A korábbi különös erő most újra hatalmába kerít, és képtelen vagyok eldönteni, hogy most a Tatuin poros golyója, vagy pedig a nő tekintete vonzz erősebben. Szerencsére Meera hamar elfordul.
- Rajta, pakoljuk fel a cuccost – bök vállon Stecks, és elindul a ládák felé, én pedig követem, miközben próbálom kiheverni a pár percen belüli, legalább három különös élményemet.
Miután jeleztünk Recks-nek – aki még mindig Cursor lehetőségeit vizsgálatával volt elfoglalva -, hogy engedje le a rakományemelőt, felpakoltuk a négy ládát, és elhelyeztük a hallban lévő titkos rekeszekben. Ezután, a biztonság kedvéért lezártam a jobb oldali raktér, azaz a laboratóriumom ajtaját. Nehogy Meera be találjon tévedni oda az út során.
Mindezek után Stecks leeresztette a rámpát, és bekísérte utasunkat – valamiért nagyon ragaszkodott ehhez a „megtiszteltetéshez”.
A hajó már készen is állt az indulásra.

A zabrak nő türelmetlenül dobol a keresztbetett karján az ujjaival amíg a pakolás tart, majd a csempészekkel nem törődve felszáll a hajóra. elfoglal egy helyet ahol leülhet, és indulhattok is. A hajó felemelkedik a Tatooine talajáról és az ég felé veszi útját...

https://swfrpgfreefall.hungarianforum.com/t67-felhovaros