Alsóbb szintek

Ez a Coruscanti világ legmocskosabb, legkoszosabb, és legveszélyesebb helye... Mindenki aki számít megtalálható itt. A fény alig jut el a szmog miatt, a rendészeti erők pedig nem is álmodnak arról, hogy itt rendet tartsanak...

Nareem

Nareem itt ébred a saját hajójában, fegyverei nélkül. Ha kinyitja a szemét Tyriát látja maga előtt, ahogy egy széken ül, és az egyik pisztolyt ráfogja a férfire.
A fejed hasogat, a menő kalapod sincs sehol, és csupa Zeltrosi aranyláng a frizurád. Fogalmad sincs mennyi idő telt el, és hogy pontosan merre vagy, de még érzed a kevés alkohol hatását, így annyira későn nem lehet. Mikor észreveszi, hogy felébredsz, Tyria (ha valóban ez a neve) megszólal:
-Nos... ne értsd félre, semmi bajom sincs veled, de eszem ágában sincs kockáztatni az életemet néhány idióta miatt... meg is pattantam volna rendesen, de nem annyira ismerem ezt a hajó típust, meg ha jól látom van benne egy kisebb nagyobb módosítás is... szóval nem tudom kezelni. Üzletet ajánlok. Vigyél haza Zeltros-ra és cserébe megkapod minden megtakarításomat... ha odaértünk. És induljunk minél gyorsabban.

Már éppen belevetné magát a dologba, mikor a csempész éles fájdalmat érez a tarkóján és szemei előtt elsötétül a világ. Aztán nagy kuss van meg feketeség a jóég tudja meddig. Mikor kinyitja a szemeit az első dolog amit megpillant a zeltron csaj. "Nofene meghaltam volna...?" gondolja először de aztán eszébe jut minden. Fasza. A kis zeltron ribi rendesen felborította az asztalt, ráadásul nyilván Nareem fejére húzta a vizes lepedőt. Hogy ott rohadna meg...
A férfi megrázza a fejét, mire újra fájdalom hasít a fejébe és odakap. Igen a méregdrága piától ragad a haja. Ugyanakkor a kalapja sincs sehol. Ülőhelyzetbe tornássza magát és a nőre néz.
-Hol a kalapom?-morogja kezdésnek miután végighallgatta a mondandóját. Azután elgondolkozik.
-Nálad nagyobb hülyét nem hordott a hátán ez a bolygó de komolyan... Kislány képzeld most lógsz nekem tizenkétezer Kredittel. Ez a kisebbik baj, de ha nem tröttyentesz fejbe, az is kiderült volna hogy szintén nem áll szándékomban pár hülyéért megdögleni. Elhozom, kiviszem őket, felmarkolom a lét és ennyi. Ja igen, slusszpoén hogy utána a Zeltrosra tartottam volna. Így viszont mi a terved?-vigyorodik el.
-Ha nem segítek lelősz? Igen? Akkor hogy jutsz haza? Így viszont miért kellene bíznom benned, meg abban hogy egyáltalán kifizetsz?-szárazon felnevet.
-Hát ezt rendesen elcseszted kislány.

A lányon látszik, hogy nem gondolta teljesen végig az egészet, a pisztoly a kezében megremeg, valami fenyegetés szerűt kezdene mondani, de hangja elakad, és könnyekben tör ki. Feláll a székről, a pisztolyt felédhajítja, és úgy ahogy ott sírt leült a földre, hangja meg meg remeg ahogy a könnyek patakzanak az arcán.
-...én csak... haza akartam jutni... élve... de még ezt is elrontottam... nem értek én semmihez, inkább hagyjál itt megrohadni...
A további nyöszörgését már nem érted, néha néha hangosabban zokog, de nem igazán csinál semmit, csak ül a sarokban. Nem tudhatod, hogy a női praktikák egy újabb trükkje, vagy esetleg őszinte megnyílvánulásnak lehetsz a szemtanúja.

A férfi csak a szemét forgatja a zokogó lány láttán. Nagy nehezen feltápászkodik és elteszi a fegyvert, majd a pilótaülésbe zuttyan. Halovány segédfogalma sincsen merre lehetnek.
-Na, hagyd abba hisztit és vágd le magad mellém de gyorsan.-szól hátra neki és beindítja a hajtóműveket.
-Ennyi drága piát elpazarolni...-morogja az orra alatt.
-A kalapom nélkül nem megyünk sehova. -teszi hozzá ismét a nőnek címezve.
-Gyere. Hazaviszlek...-adja be a derekát kénytelen kelletlen. Elvégre úgyis oda tartott volna, na meg pénze is van bár nem annyi amennyit eredetileg tervezett.
-Az egész duma amit levágtál nekem kamu volt?-pillant rá gyanakodva.

Hüppögve ül melléd, törölgeti a szemét, és kicsit még könnyezik, de már jobban van, és válaszol is.
-Nem... nem. Talán csak... hát... igazából... nem éppen táncos vagyok...
Mondja és egy félős mosolyt ereszt meg feléd, majd lenyúl a földre és a kezedbe adja a kalapodat, majd előre fordulva néz ki az ablakon.
Coruscant alsó részein vagytok, azonban könnyedén fel tudsz szállni, nem akadályoz semmi. Nincs nagy forgalom, mindenki az ünnepségeken van, itt nagyjából csak azok közlekednek akik nem tudtak szabadnapot szerezni mára. Ha elindulsz felfelé, akadály nélkül jutsz el az atmoszféra határáig.

Elégedetten nyomja vissza kalapját a fejébe, majd ellenőrzi a koordinátákat, hogy merre is vannak. Remek. Elindul a hajóval az atmoszféra felé.
-Na hát képzeld valahogy gondoltam. Mondjuk engem nem zavar ha téged sem.-kacsint a lányra vigyorogva. Semmiféle akadályba nem ütköznek az atmoszféráig, de várhatóan utána rázós lesz az út kifelé. A legcsekélyebb bűntudatot sem érzi hogy itthagyta a társait, legfőképpenn mert valószínűleg már mind halottak, és egyébként sem az ő hibája volt.
-Mihez kezdesz ha hazavittelek?-teszi fel a kérdést csak úgy mellesleg.

Gond nélkül sikerül tovább repülnöd

//Folytatás, Zeltros//