Shar Cahr Dashi

Név: Shar Cahr Dashi
Becenév, egyéb név: Cardas (csempész fedőneve)
Faj: Cathar
Nem: Hím
Kor: 23 éves
Születési hely, idő: BBY 32, Cathar
Oldal: Semleges
Birodalom párti: Nem
Kaszt: Csempész
Külső: Vastag bundázat, hegyes szemfogak, hegyes fül, rövid oroszlánsörény. 177 cm magas

Jellem: munkáját szenvedéllyel végzi. A bizalmat, ahogy azt a fajára jellemző, szentnek tartja. A tradíciókat tiszteletben tartja, ezért nem házasodhat meg. Nem ver át senkit, megpróbál ehelyett más kiskaput keresni, ha szükséges.


Előtörténet

Születéséig (BBY 35 - BBY 32)

Szülei (Marrgh Cahr Dashi, apja és Emmhet Cahr Dashi, anyja) a Coruscanton éltek. Mindketten tudósok voltak, és a tudomány ugyanazon ágában helyezkedtek el, ennek köszönhetően is ismerkedtek meg egymással. Munkájuk a génekkel volt kapcsolatos, azok manipulációjával* – részletesebben a fejezet végén. Évekig tartó, kemény és kitartó munkával több áttörést is elértek kutatásaikban, elismert tagjaivá váltak a tudóstársadalomnak, így támogatókra leltek, és anyagilag a középosztályból átkerültek a felsőosztályba.
Ekkoriban fogant meg Shar. Eleinte attól tartottak, hogy nem lennének képesek, és nem lenne idejük felnevelni egy gyereket, tekintve, hogy szinte egész nap a laboratóriumban tevékenykedtek, és munkájuknak szentelték egész életüket. Azonban helytelenek vélték elvetni a gyereket, így két kerék közt őrlődtek. Míg a tudományban szülei olyan határozottan mozogtak, mint senki más, addig a családi életben olyan bizonytalanul, mint kötélen a szakadék felett. „Az idő mindent megold”, mondják. Ez esetben ez igaz is volt, ugyanis míg ők hezitáltak, lassan kifogytak az időből, és már túl késő lett volna lemondani a kicsiről. Szóval sosem derül ki, hogy végül is önszántukból milyen döntést hoztak volna. De megkönnyebbültek, hogy nem rajtuk múlott innentől.
Anyja úgy határozott, hogy a Catharok szülőbolygóján fogja megszülni a gyereket, viszont ez azt jelentette, hogy egy időre fel kellett hagyniuk a kutatásaikkal, amit, bár nehezükre esett, de megtettek. Miután Shar megszületett, visszatértek Coruscantra. Most, hogy megízlelték a szülői gondoskodás gyönyöreit, bánták volna, ha elvetették volna a babát.

* Marrgh Cahr Dashi és Emmhet Cahr Dashi munkássága:
• Egy kutatásuk a betegségek elleni küzdelemre irányult. Megpróbálták különböző fajok immunrendszerének tulajdonságait ötvözni, ezáltal egy SIR-t létrehozni (Szuper-ImmunRendszer), amely ellenállna a Galaxis legtöbb betegségének. Kisebb sikereket értek el csupán, három-négy faj szervezeténél többel nem működött a módszer.
• Hibridizáció: jelentős eredményeket nem értek el. A cél leginkább a különböző fajok képességeinek keresztezése lett volna, azonban egy bizonyos „híd-faktor”, átfedés, hiányzott a sikerhez, melyet nem voltak képesek megtalálni.
• Fejlődés: egyedek fejlődésének lelassítása, illetve felgyorsítása. Kitűnő eredményeket értek el, a lassításnak hála a betegséggel született csecsemők gyógyítása sikeresebb lett.

Klónháborúk végéig (BBY 30 - BBY 19)

Shar születése után fél évvel felbukkant két alak, Jedik, és azt állították, hogy Sharban megvan a Jedi Lovaggá válás lehetősége. Azonban a házaspár nem volt hajlandó átadni a gyereket, bizonyos faji nézeteik miatt. Az esemény után Shar szülei attól tartottak, hogy majd a későbbiekben a gyerek érdeklődést mutat a Jedi Rend iránt, ezért megpróbálták úgy felnevelni, hogy minél távolabb tartsák ennek lehetőségétől. A szülők azt akarták, hogy fiuk, ha eljön az idő, lépjen a nyomdokaikba, ezért komoly iskoláztatásban kellett részt vennie. Nyolc éves korában azonban galaxis-rengető esemény következett be: kitört a klóháború. Ez nem is lett volna olyan nagy hatással a családban, azonban ekkor ismét felfigyeltek a Cahr Dashi házaspár kutatási eredményeire, és beidézték őket, hogy segédkezzenek a klónozás tökéletesítésében. Mivel háború volt, és parancsba adták nekik, nem volt mit tenni ellene. Míg ők közvetetten „háborúba vonultak”, Sharral nem találkozhattak. Felajánlották nekik, hogy gyámot keresnek neki, de a szülők inkább úgy határoztak, hogy bentlakásos iskolába küldik, ahol felsőfokú képzést kaphat. A kiválasztott intézménynek elegendő kreditet adtak, hogy az kitartson Shar tanulmányainak végéig.
A klónháború alatt Shar megismerkedett egy ember lánnyal, Tellay Mind-el, aki ugyanott tanult, ahol ő. A köztük lévő szerelmi szál egyre erősödött, bár egyikük sem mert továbblépni. Közben a fiú szülei életüket vesztették egy ellenséges rajtaütésen, melyet egy klónozó-laboratórium ellen indítottak. Azonban a fiúhoz nem jutott el a borzalmas hír, csak a háború befejezte után, BBY 19-ben. Shar már fel volt készülve a hírre, hiszen minden nap ezen járt az agya, de még így is fájdalmas volt hallani. Elhatározta, hogy amint azt szülei azt akarták, az ő nyomdokaikba fog lépni, és továbbviszi a kutatásaikat.

A Birodalom megalakulásától (BBY 19 – BBY 9)

Hála szenvedélyes odaadásának a tanulmányai iránt, huszonegy éves korában (BBY 11) elvégezte az iskolát, sőt, közben szülei örökségét is továbbvitte, és előrelépéseket ért el azok kutatásában. Ez idő alatt a Tellay Mind-el folytatott kapcsolata semmibe foszlott, mivel a lány olyan erős birodalom-párti nézeteket kezdett vallani, melyek megdöbbentették Shart. Tellay végül őszintén megmondta a fiúnak, hogy azért vet véget a kapcsolatnak, mert a fiú nem ember. Sharban ez az eset mélyebb sebet hasított, mint a szülei elvesztése, úgy érezte, elárulták.
Ezek után, pár évre rá megismerkedett egy, a saját fajtából való nővel. Mivel a Tellay-al folytatott kapcsolata nem vált komollyá, a tradíciók megengedték, hogy párt válasszon magának. BBY 10-ben össze is házasodtak a Cathar bolygón, majd ott is maradtak a Coruscanton uralkodó rasszizmus miatt - bár ez már nem volt az az igazi kapcsolat, amire Shar vágyott. Szüleinek eredményeit magához vette, és szülőbolygóján folytatta a kutatásait, melyeket most már a családi vagyonból finanszírozott.
Pár békés hónap elteltével azonban egy birodalmi idézést küldtek Sharnak, melyben felszólították, hogy utazzon Coruscantra, az okát nem említették. Mivel tudta, hogy más választása nincsen, elutazott a fővárosba.


Az ajánlat (BBY 10)

Shar hajója leszállt a coruscant-i állomáson, és az utasok kivonultak a „szabad levegőre”, ahonnan mindenki a maga dolga felé vette az irányt. Shar nyomban gyanakodva fürkészte a tömeget, hátha megpillant egy birodalmi egyenruhás alakot. Rohamosztagosokat nem kellett keresni, azok mindig az ember szeme előtt voltak, akárhova ment. Amint fürkészte a sokaságot, feltűnt neki egy páros, akik őt nézték. És milyen meglepő, egyikük szürke egyenruhában feszített. Elindult feléjük, bocsánatot kérve azoktól, akiknek nekiment. Közben érezte, amint valami láthatatlan erő úgy taszítaná visszafelé, akár a mágnes két azonos töltésű oldala. Ezalatt észrevette, hogy mögötte két fehér páncélos katona lépked. Őket mindenki kikerülte, nekik csak haladniuk kellett. Úgy döntött, nem vesz róluk tudomást.
Odaért a két alakhoz. A szürke ruhás egy élethű szobornak tetszett, csak szemei követték a mozdulatait, amúgy mozdulatlan volt. De ezt is bőven elégnek tartotta Shar. A középkorú férfi tekintetével villámokat volt képes szórni a vele szemben állók lelkébe, melyet az ifjú cathar azonnal megtapasztalt, amint egymás szemébe néztek. A férfi birodalmi tiszt volt. És ahogy azokból általában, belőle is sugárzott az idegenekkel szembeni gyűlölet, melyet, még ha akartak volna sem lettek voltak képesek véka alá rejteni. Shar ezért is próbálta elrejteni nem emberi kilétét, úgy választva meg öltözékét, hogy testének lehetőleg minél nagyobb részét elfedje. Azonban úgy tűnt, ezzel nem ért el semmilyen hatást. Tekintetük továbbra is összekapcsolódott volna, hacsak nem lép közbe a másik illető, aki a tiszt mellett álldogált. Idős volt, legalább hetven éves. Látszott rajta, hogy ideges.
- Üdvözlöm Coruscanton, Shar Cahr Dashi – köszöntötte, és kissé meghajolt, mire Shar is hasonlóképp tett. A tiszt nem mozdult, nem méltatta annyira se, hogy köszöntse.
- Egy sikló vár bennünket az állomás bejáratánál, ott megtárgyalhatjuk a… dolgot – folytatta a férfi, majd a homlokára csapott. – Ó, elnézést, még bemutatkozni is elfelejtettem. A nevem Doktor Vhosik Plam, a szüleivel dolgoztam együtt hajdanán. A Galaxis fogadja be őket!
- Menjünk – szólalt meg első ízben a tiszt. Érzelemmentes hangja akár egy kezdetleges hangképző szervvel rendelkező droidé. – És doktor, az efféle udvariasságokat mellőze! – mordult Vhosik Plamra.
Az út a siklóig, annak ellenére, hogy tömeg vette körül őket, kínos, feszült csendnek tűnt, Legalábbis Shar számára. Beültek a járműbe, mely belülről már-már a királyi fényűzés határát súrolta. A két rohamosztagos szintén csatlakozott hozzájuk, a kényelmes ülések egyikén helyet foglaló Shart fogták közre két oldalról. Mindkettejük sisakja az ifjú felé nézett. Ezek vadállatnak tekintik őt, ami bármelyik perben elszabadulhat, és egy cseppnyi intelligenciát sem néznek ki belőle – gondolta Shar. – Csak az alkalmas pillanatra várnak, hogy megleckéztessék.
A jármű ajtaja besiklott, és a kinti zajongás megszűnt létezni számukra. Most már valódi feszült csend nehezedett rájuk. Így telt el egy perc, majd még egy, míg nem a könyörtelen, éles vonásokkal határolt arcú tiszt megszólalt.
- Vhosik, ismertesse „vendégünkkel” az ittlétének okát. És semmi többet.
- Ahogy óhajtja – felelt az idős férfi, majd Sharhoz fordult. – A Birodalom kutatásokat végez azon a téren, melyen az ön édesapja és édesanyja is dolgoztak. Viszont akadályokba ütköztek, melyeket nem tudnak elhárítani--
- El tudnánk hárítani, csupán az idő van szűkösre szabva – vágott közbe a tiszt.
- Igen. Egyetértek – bólogatott Vhosik. – A lényeg az, hogy az ön szülei csakis a kezdeti eredményeiket publikálták, a későbbieket nem. Ezekre az eredményekre lenne szüksége a tudósgárdának, hogy gyorsabban elháríthassák a problémákat.
- Ha rajtam múlott volna, egyszerűen elkoboztattam volna a szóban forgó anyagot – szólalt meg ismét a tiszt.
- Igen, csakhogy én sikeresen meggyőztem a többi, e téren érintettet, hogy sokkal előnyösebb volna, ha önt is a tudósgárdában tudhatnánk, mivel mégiscsak az ön szülei voltak, akik áttöréseket értek el a géntudomány terén. Nem mintha ezt tiszteletből mondanám, hanem tényeket állapítok meg. Magában is megvannak azok a készségek, melyek elődeiben.
- Szégyen egy ilyet bevenni a gárdába – vetette oda megvetően a tiszt. – Egy alsóbbrendűt – sziszegte.
- A droidok is alsóbbrendűek, a klónok is, mégis használjuk őket. Miért ne lehetne használni egy cathart is? Vagy, KIhasználni, ha úgy jobban tetszik önnek – replikázott Vhisok. – Azt persze nem emlegetné, hogy a vukik építik a--
- Ez nem tartozik ide, doktor! A lényeget már kibökte! – kiáltott föl a tiszt, most már vörös képpel. – Szóval, Cahr Dashi, összetömörítve a doktor mondandóját, adja át nekünk az eredményeket, és így tovább folytathatja a kutatásait, legalábbis, amíg hasznunkra válik.
Shar úgy érezte, ezen a beszélgetésen nem is volt értelme megjelennie, hiszen semmi beleszólása nincs, csupán passzív hallgatóként van jelen. Eleinte dühítette ez, de aztán rájött, hogy, bár elég durva körettel, de egy munkaajánlatot kapott a Birodalom részéről. Ha őt, egy idegen fajból származót alkalmaznának, akkor annak komoly okai lehetnek. De mégis milyen érdeke fűződik a Birodalomnak ahhoz, hogy előrelendítsék a szüleinek eredményeit? Itt az ideje megkérdezni, gondolta. Hangja bátortalannak és gyengének hatott az ellenséges légkörben.
- Ha szabad megszólalnom… A szüleim a gének terén igen sok, szétágazó területtel foglalkoztak. Ha megkérdezhetem, pontosan melyik témakör az, amelyhez önöknek érdekük fűződik?
- Ezt nem áll szándékunkban közölni, míg maga a szavát nem adja, hogy elfogadja a mi szívélyes ajánlatunkat – mondta a tiszt, és kegyetlen mosoly jelent meg az arcán. Ha mással folytatná ezt a beszélgetést, gondolta Shar, akkor sokkal többet várna el egyszerű ígéretnél. Viszont ez az ember kegyetlenül akar játszani, és minden bizonnyal utánajárt a cathar szokásoknak. A szavát kell adja, amit nem szeghet meg. Az ő családjuk bizonyos szokásokhoz erősebben ragaszkodik ráadásul, mint a többiek. A családjuk. A felesége! Mi történne, ha visszautasítaná az „szívélyes” ajánlatot. Lennének olyan embertelenek, és másokat büntetnének az ő tettéért? Mielőtt még felépíthetett volna egy logikus gondolatmenetet, érzelmei kiszöktek az ajkán:
- Szavamat adom – mintha egy paktumot írt volna alá, pedig csak szóban hangzott el. Mégis, ez sokkal erősebb volt, mint bármilyen betűkkel alá írott egyezmény. És a birodalmi tiszt tisztában volt ezzel.
A szürke egyenruhás tiszt győzedelmes hangon szólalt meg:
- Akkor ezennel befejezettnek tekintem a dolgot. Adja át az eredményeket a doktornak. Mostantól ő rendelkezik maga felett. És nem kell gondolom megemlítenem, mit történne, ha netán valamivel próbálkozna.

A laboratórium (BBY 10)

Shar átadta a szülei publikálatlan eredményeit Vhosik Plamnak, aki bevezette a tudósbrigád laboratóriumába, mely Coruscant elhagyatott gyártelepeinek egyik hangárjában lett felállítva. A cathar ifjú kivételével csakis emberek tartózkodtak a hatalmas kutatóhelyiségben, melyben a legkülönfélébb és legfejlettebb eszközök foglaltak helyet. A legtöbben undorodva tekintettek rá.
- Tudja – magyarázta Vhosik – ők már a birodalmi tudósnemzedék képviselői. A legtöbb köztársaság korabeli szolgálataira bizonyos okok miatt nem tartottak igényt, vagy azok mondtak fel.
- És akkor ön, Doktor…? – kérdezte Shar az idős férfit.
- Nos, nem akarok beképzeltnek tűnni, de én ezen a téren nélkülözhetetlen vagyok, hála a szüleivel töltött munkaévek tapasztalatának.
- Nem ront a becsületén, ha egy magamfajtával látják együtt?
- A laboratóriumban mindenkit ugyanaz a cél vezérel, és ha nem is tetszenek nekik bizonyos dolgok, kénytelenek elfogadni, ha azt akarják, minden gördülékenyen haladjon – így a kitérő válasz.
- Értem. És, legalábbis ahogyan megállapítottam, ezt a helyen nemrégiben rendezték be. Költözés volt?
- Valami olyasmi, kényszerű költözés. Ugyanis az előző laboratóriumot egy merénylő megsemmisítette – látva Shar arcán a meglepődést, Vhosik folytatta. – Mi itt igen komoly munkát folytatunk, és bár a titoktartás elsőrangú, és a védelmünk sem gyenge, vannak ellenfeleink. Elég szedett vetett banda, Birodalom ellenes terroristák, meg hasonlók. Elkeseredetten küzdenek a rendszer ellen. No, de ezt hagyjuk. Bizonyára úgy véli, ideje lenne közölnöm, mi is a tudósbrigádunk célja. Természetesen a Birodalom és az emberiség sorsát szolgálja.
- Ebben nem kételkedem – mondta Shar, egy csipetnyi rosszallással. - De még így sem tudom elképzelni, mi lehet az.
- Pedig igen nyilvánvaló. A géntudományt az emberek javára fordítani. Egy csendes, hatásos módszer kifejlesztése, melynek hála ők uralhatják az egész Galaxist, kitörölve minden más létező fajt.
- A kitörlés alatt megsemmisítést ért? Valamilyen fegyvert?
- Nem, nem a megsemmisítés a cél – magyarázta Vhosik. -, hanem a faji különbségek megszüntetése. Hogy csak az ember maradhasson. Szép fokozatosan. Míg végül már nem lehet megkülönböztetni embert és nem embert.
Shar megállt. Össze kellett szednie a széthullott gondolatait.
- De hiszen ez nem működhet. A szüleim is próbálkoztak vele korábban, és nem jártak sikerrel. Hiányzott egy bizonyos, általuk „híd-faktornak” keresztelt tényező, ami a két faj közti átmenetet biztosítja. Ha ez nincs meg, csakis korcsokat eredményezhet a kísérlet.
- Éppen ezért volt szükségünk a publikálatlan eredményeikre. És, most, hogy látom, miket ért el a szülei által kutatott területeken, azt hiszem, magára is szükségem volna. Eleinte csakis az az elődei iránti tiszteletből álltam ki maga mellett, most viszont látom, hogy igen hasznos is lesz számomra. Ami pedig a feleségét illeti, közölték vele, hogy meghatározatlan ideig távol kell maradnia szülőbolygójától.
Shar épp reagálni készült a hallottakra, mikor a labornak berendezett hangár belsejére hatalmas árnyék vetült. A hangár bejáratát egy hajó takarta el, mely éppen leszállt.
- Áh, megérkezett! – mondta Vhisok.
Shar észrevette, hogy a többi tudós is az érkező hajónak szenteli figyelmét, bár az így kívülről nem tanúsított semmi különlegességet. Miután a jármű földet ért, leeresztették a rámpát. A tudósok közül néhányan megindultak, hogy a hajóra szálljanak, és Vhisok ragaszkodott hozzá, hogy Shar is jöjjön.
- Ez a hajó igen fontos, ezt is labornak rendeztük be – magyarázta Vhisok. – Itt végeztük a kutatásokat a merénylet után. Bár minden számítógépünk odaveszett, az adatok nem, ugyanis ez a gép közvetlen összeköttetésben áll a labor hálózatával, és lement minden adatot. Így folytathatjuk a kutatásokat.
A hajó belseje valóban egy kisebb laborként volt berendezve, minden szükséges felszereléssel. Azonban Sharnak feltűnt pár tárgy, melynek nem ismerte a rendeltetését. Tíz ugyanolyan, nagyjából 2 méter hosszú és 1 méter széles henger.
- Ezek a főattrakció – mondta Vhisok a hengerekre mutatva. – Mind egyszemélyes sztázis tartály, bennük öt ember és öt másik fajhoz tartozó egyed. A tartályokon lévő kis monitorok az életműködéseket, és egyéb adatokat hivatottak jelezni, például a testben lévő idegen anyagok, szerek mennyiségét. Az életfolyamatukat lelassítottuk, az ön szüleinek az eredményeit felhasználva. Ők lesznek a kísérleti alanyaink. Beállítjuk a tartályokon, pontosan milyen változásokat is akarunk elérni az alanyokon, például egy emberhez a durosnak a biológiai, genetikai jellemzőit. Ekkor a tartály lezárul, és csak akkor nyílik fel újra, ha úgy határozza meg, hogy az alany fizikai tulajdonságai már inkább egy duroséi, mint emberé. Ha sikerül azt a bizonyos „híd-faktort” megtalálnunk, onnantól gyerekjáték lesz, a folyamat felgyorsítását a szülei már szintén megoldották.
- És ezek az egyedek, önként jelentkezők? – vetette fel a kérdést Shar.
- Nem, dehogy. Olyanok, akik vétettek a Birodalom ellen, fellázadtak ellene, vagy hasonló. Mindannyian emberi években mérve húszas éveik elején járnak, egészségesek, mondhatni, a fajuk remekei. Mi csakis tökéletes nyersanyaggal dolgozunk – ütögette meg tenyerével az egyik tartályt Vhisok. – No, munkára fel!

A merénylet (BBY 9)

Teltek a hónapok, és végül sikerült kecsegtető eredményekről beszámolniuk a jelentésekben, melyeket hetente küldtek be. A legtöbb tudós már megszokta a cathar jelenlétét, de ez nem azt jelentette, hogy meg is kedvelték. Viszont mindannyijuknak el kellett ismernie, hogy hasznos tagja a tudósbrigádnak – de azért szívesen emlegették, hogy minden siker az ő számlájukra lesz utalva, Shar meg sem lesz említve – hiszen ki említené meg a segéd-droidját?
Az eset, melyet a fejezet címe is takar, egy átlagos napon történt. Shar éppen a napi rutinvizsgálatokat végezte az alanyokon és a sztázis tartályokon, a kísérleti szobában. Ő kapta a monoton feladatokat, amiket a többiek megalázónak tartottak, és ezen teendők közé volt besorolva a rutinvizsgálat is.
Ekkor érkezett meg a birodalmi rendfenntartó egység, mely öt rohamosztagosból állott. Minden héten idelátogattak ellenőrzést végezni, mely a laborban tartózkodók azonosítását, és a számítógépeken végzett rendszervizsgálatát foglalta magába. Shar a szobából csupán a hajójuk érkezésére figyelt fel, amely a labor-hajó mellé parkolt, majd visszamerült egyhangú munkájába.
Shar még pár percig nyugalomban végezhette munkáját, mielőtt bekövetkezett volna a katasztrófa. Egy robbanás rázta meg a hangárt, és Shar az egyik tartálynak esett. Mielőtt fölkelhetett volna, a robbanás megismétlődött, és ezt még kettő követte, amik átszakították a kísérleti szoba falait. A cathar eszméletét vesztette. Mikor magához tért, első dolga volt feltápászkodni. Rövid időbe telt, mire a szédülése alábbhagyott. Első észrevétele az volt, hogy a szoba falai több helyen beszakadtak. A főhangár, ahol a labor volt berendezve, romokban hevert, lángok táncoltak és füst gomolygott mindenütt. Botladozva átlépett az egyik, falon tátongó résen. Mi történhetett itt?
- Hé, te ott! – hallotta meg a kiáltást. Körülnézett a hangárban, mely leginkább pokolra hasonlított, de nem látott, csak romok alá temetett holttesteket.
- Segítenél? – szólalt meg ismét a hang.
Ekkor Shar, aki közben észrevette, hogy minden tagja remeg, megpillantott egy mozgó valamit. Meggyorsítva lépteit ott termett. Egy birodalmi páncélban lévő katona volt az. Egy nagyobb, föntről leszakadt fémlemez takarta testét deréktól lefelé.
- Mégis mit álldogálsz ott? Nem látod, hogy beszorultam? – kiáltott sisakján keresztül.
Sharnak csak ekkor tűnt föl, hogy mozdulatlanul áll az alak előtt. Annak hangja kizökkentette a révületből. Átvillant az agyán a kérdés: miért is kéne segítenem neki?
- Hahó, itt akarsz hagyni meghalni?
Ez már hatott az ifjúra, és lehajolt, hogy felemelje a fémlemezt. Második próbálkozásra sikerült annyira megemelnie, hogy a katona kiszabadulhasson alóla. Azonban az hálálkodás helyett előkapta pisztolyát, és Sharnak szegezte.
- De hisz… - nyögte, de meglepettségében nem futotta többre.
- Mi az? Mire számítottál? Most szépen itt maradsz, és én lelépek azzal a hajóval ott – mutatott a páncélos alak a labornak berendezett hajóra, ami azóta a hangárban állt, hogy idehozták vele az alanyokat. – És meg ne próbálj cselezni!
- Én a Birodalomnak dolgozom… fontos feladatot végzek! – mondta Shar még mindig zavartan. – És neked, mint a Birodalom katonájának, kötelességed kimen--
- Épp itt a bökkenő, bundáska! Nem vagyok a Birodalom játékszere! – vágott a szavába az alak, és levette sisakját. Shar legnagyobb meglepetésére nem ember volt az illető, hanem egy rodián. – Na, most mennem kell, nem érek rá egész nap!
A zöld bőrű lény sietve elindult a hajó felé. Shar nem követte. Hirtelen egy újabb kérdés villant be neki: mi van az alanyokkal? A robbanás tönkrevágta az áramszolgáltatást. Vajon meddig működnek maguktól a tartályok? Visszafutott a kísérleti szobába, ami viszonylag, a faltól eltekintve, épségben maradt, és megnyugodva vette tudomásul, hogy a tartályok most akkumulátorról mennek. De nem örökké. Ha lekapcsol, akkor a benne lévők meghalnak! Valami ki kell ötöljön, nem hagyhatja őket sorsukra.
- Hé, bundás, mér’ nem nyílik a hajó?
Ez az! A hajóban, amivel hónapokkal ezelőtt érkeztek az alanyok, szintén van egy labor. Ott csatlakoztatni lehet őket, és a probléma megoldva. Csak e gondolatmenet után jött rá, hogy ismét a rodián szólt hozzá. Hátrafordult hozzá.
- Csak a hangárban tartózkodók juthatnak be, vagyis, juthattak be a hajóba.
- Akkor téged beenged! – szögezte le a rodián, és megint rátartotta fegyverét Sharra. – Nyisd ki, vagy most itt helyben lelőlek!
A cathar már emelte volna fel a kezét, mikor észrevette, hogy a fegyver célzó berendezése, amit rászegeznek, nem világít. Szóval maga a fegyver sem működik.
- Csak ha én is mehetek – felelt határozottan.
- Mit mondasz? - kérdezte megrökönyödve a rodián, és követte Shar tekintetét a célzó berendezésre. – Ó, hát igen. Akkor jöhetsz – felelte békítően.
- És ők is jönnek – mondta Shar a tartályokra mutatva.
- Te szórakozol velem? Mindjárt nyakunkon egy légiónyi birodalmi, te meg a kúpjaidat akarod begyömöszölni az egyetlen hajónk hátsójába?
- Lényegében igen.
A rodián dühében a földhöz vágta működésképtelen fegyverét.
- Rendben!
Szerencsére a sztázis tartályokat úgy tervezték, hogy képesek voltak lebegni, így csak tolni kellett őket, minden megerőltetés nélkül. Nem tartott sokáig, hogy a hajóhoz vigyék őket, ahol Shar felnyitotta annak bejáratát. A rodián még mindig nem tett semmi ellenséges mozdulatot. Bizonyára attól tartott, hogy további akadályokba ütközhet, amik megoldásához szüksége lenne a fiatal tudósra. Miután a tartályokat elhelyezték a jármű belsejében lévő raboratóriumban, az irányítófülkébe siettek. A rodián itt könnyűszerrel eligazodott, már ahogy Shar ezt látta. Ő nem értett a vezetéshez, csakis a siklókhoz. A hajó lassan felemelkedett a levegőbe.
- Oké, kikapcsoltam a nyomkövetőt, így azzal nem lesz bajunk. Most gyorsan elhúzunk innen, utána eldöntjük, mi legyen. Szerintem fele-fele arányban osztozzunk a zsákmányon.
- Tessék? – kérdezte Shar.
- Enyém a hajó, tied meg lehetnek a benne lévő cuccok. Kipakoljuk valahol, és mehetsz, amerre látsz.
- Egy pillanat! Mi a frász történt itt!? – kiáltotta a cathar, és hagyta, hadd törjön ki belőle az elmúlt percekben felgyülemlett feszültsége.
- Nyugi. Gondolom hallottál már a pár hónapja történt merényletről. Na, most megint ez történt. Azok tisztára bolondok, magukat robbangatják a szabadságért. De nem fogják sokáig húzni, hamar leleplezik őket.
- De te nem lettél öngyilkos. Mit kerestél ott?!
- Ja, hogy én. Hát igen. Beépültem közéjük, kellett egy kevés infó. De kilépni neccesebb, szóval csak így oldhattam meg, hogy hallottnak tettetem magam. És ez az akció pont kapóra jött.
- Ha te nem közéjük meg a Birodalomhoz sem tartozol akkor…?
- Csempészet, bundáskám, csempészet. És most, hogy megszabadultam tőlük, leléphetek, nálam az infó is, amivel sokat kaszálhatok. Már csak át kell adnom a főnöknek. Na de többet nem is fecsegek ki, főleg nem birodalmiaknak!
- Nem vagyok birodalmi – vágta rá nyomban Shar. – Kényszerítettek.
- Ó, most, hogy én vezetem a kicsit, és nincs rád szükségem, rögtön letagadod, de mikor otthagytalak volna, megesküdtél volna rá, hogy birodalmi vagy.
- Nem esküdtem volna meg.
- Ja, persze. A fajtátok nem esküszik hazugságokra. Nem értem, mi ebben a nagydolog. Én egész életemben azt csinálom, és ezért becsülnek olyan nagyra. Na, hol tegyelek le?
- Ez nme a te hajód, vedd úgy, hogy elviszlek valameddig – mondta Shar ellentmondást nem tűrő hangon.
- Tudod vezetni? Mert szerintem akkor már te ülnél itt. Szóval nem. Akkor maradok a helyemen. Te pedig jobban teszed, ha meghúzod magad. Ha kiderül, hogy egy nem ember élte túl egyedül a merényletet, akkor rögtön rád fogják azt, és jöhet a kivégzés.
- Erre nem gondoltam – veszítette el nemrég összeszedett bátorságát Shar. – De… nekem feleségem van…
- Ó, szegény teremtmény. Tudod, mennyi férfinak van felesége a Galaxisban? És mennyien nem látják viszont őket? Talán egy-két év múlva, ha lecsendesedik a vihar, akkor van esélyed rá, hogy visszamenj, de most…
- Hé, te jössz nekem eggyel, most ugrik be! – fordult a rodián Sharhoz.
- Hogy én?
- Bizony. Megmentettem az életedet. Ha felrobbantom magam, velem halsz te is. De én voltam olyan hősies, hogy nem gyilkoltam meg magam. És ezért élsz. Szóval tartozás gyanánt enyém a hajó.
Shar nem válaszolt rögtön. Meg kellett emésztenie a hallottakat. Nem térhet haza, mert akkor gyanúba keveredne, mint egyetlen túlélő, aki nem is ember. Ezzel a feleségét is veszélynek tenné ki. Kell a hajó, csak azzal menekülhet el. A rodián tud vezetni, ő nem. Szóval meg kell győznie a hajó rögtönzött pilótáját, hogy vigye magával. Ez az egyetlen megoldás. De mégis mivel lehetne meggyőzni egy csempészt, akit csakis a pénz érdekel? A pénzzel! A családi vagyon!
- Mennyibe kerülne, ha magaddal vinnél? – kérdezte végül.
- Hogy mi? Hülyéskedsz? A peremvidékre?
- Öhm… oda.
- Hát az annyi mint.... kizárt. Nem tudnál annyit szerezni - legyintett a rodián.
- De te meg tudnád. Van kreditem. Készkredit. A családi házam széfjében. A vésztartalékom, mondhatni. Én nem mutatkozhatom, te viszont igen, és bármennyiben lefogadnám, hogy egy csempész könnyűszerrel képes felnyitni egy széfet – fejtegette gondolatait Shar.
- Hm… - fontolgatott a zöld lény. – Mennyi is van pontosan a széfben?
- Annyi, hogy fele-fele arányban osztozhatnánk. Ez fair ajánlatnak tűnik.
- Ha igazat beszélsz, akkor az. Merre is jutunk el oda pontosan…?

Tudósból csempész (BBY 9)

A hiperűrből való kilépéskor Shar szeme elé tárult a bolygó, ahova igyekeztek. A rodián nem árulta el, mi is a neve a planétának, vagy pontosan hol is található, csak annyit, hogy ez a végállomás. Nem szálltak le, hanem bolygókörüli pályára álltak, és rövidtávú hívójelet kezdtek sugározni az űrbe. Hamarosan feltűnt egy hajó - ez volt a rodián „főnökének” főhadiszállása - melyre átszálltak. Shar nem találkozhatott a titokzatos főnökkel, a tárgyalótermen kívül kellett várakoznia, míg azok az üzletről vitatkoztak. Mikor a tárgyalás véget ért, Shar a rodián elé állt, akin nyoma se volt a megérkezésükkori lelkesedésnek.
- Valami azt súgja, nem úgy folyt a megbeszélés, ahogy arra számítottál.
- Valami olyasmi. A hajóm, vagyis a ’te’ hajód, nincs felszerelve fegyverekkel, szóval sok hasznát nem venném. Maradok a réginél. Tied a repülő labor.
- Ez esetben--
- Még nem végeztem – emelte fel a kezét a rodián. Most sokkal komolyabb volt, mint eddig. – Az elmúlt pár évben sok veszteséget szenvedtünk mi, csempészek. És te hivatalosan halott vagy, nem térhetsz vissza az élők sorába. Valamiből meg kell élned. Szóval, a főnök úgy véli, hogy mindkét fél, azaz te, meg a főnök, kölcsönösen jól járnátok, ha… hozzászegődnél.
- Hogy én? Mint…csempész? – bökte ki a szót Shar némi hitetlenkedéssel.
- Mi másnak?! – tört ki a rodián.
- Úgy látom, hogy ez téged bosszant.
- Ha elfogadod, alám oszt be téged, az én hajómra – bökte ki.
- Ó – nevetett fel Shar, de aztán belegondolt helyzetébe, és komolyság ült ki arcára. Tényleg jól jönne ki belőle. És könnyen alkalmazkodik az új helyzetekhez. De ott vannak a labor-hajón lévő alanyok, akikért ő felel, vagy legalábbis ő úgy érzi. Mindenre megoldást találni egyszerre, nehéz helyzet.
- Milyen hajód van? – kérdezte végül.
- Egy ócskavas. Lassan már darabokra hullik, és néha leakad a hajtómű, a létfenntartó rendszer rakoncátlankodik, a gravitációs problémákat nem is említve.
A rodián, úgy tűnik, nem igazán akarja őt maga mellett tudni, gondolta Shar. Viszont, egy hajó tulajdonos inkább akkor is dicsekedne az ő kincsével, minthogy leértékelje azt. Szóval nagy eltérés nem lehet a kijelentése és a valóság között. De még mindig nyitott a kérdés: miként oldja meg minden problémáját egy csapással? Majd egyszerre beugrott:
- Üzletet ajánlok – kezdte elégedetten. A rodián aggodalmas tekintete kíváncsivá vált, a szeme felragyogott. – Elfogadom a főnököd ajánlatát. Ez már nem vita tárgya. Viszont fontos kutatást végzek, és nem hagyom abba. Szükségem van a hajómon lévő felszerelésre.
- Ha csempésznek állsz, akkor nem fogsz itt maradni és kotyvalékokat kevergetni! – hadonászott kezeivel a zöldbőrű alak.
- Nem. Itt térünk rá az alkura. Átköltöztetjük a laboratóriumot a csempészhajódra, hogy mindig kéznél legyen. – mielőtt még a rodián tiltakozhatott volna, Shar folytatta. –És most jön az alku számodra előnyös része. Tényleg olyan állapotban van a járműved, mint mondod?
- Hát, a létfenntartó rendszeres dolognál lehet, hogy túloztam.
- És ha lett volna elég pénzed, már rég lecserélted volna. – tette hozzá Shar. – Szóval, az ajánlat: ha beleadod azt a kreditet, amivel megvettem az ide vezető utat, akkor én eladom a labor-hajómat. A pénzből, ha elég, veszünk egy új hajót, ha nem, a saját kreditemet is beleadom. Te leszel a kapitánya, vagy parancsnoka, ahogy tetszik. Cserébe én oda telepítem át a laboromat. Számodra mindenképpen előnyös ez, egy ÚJ hajó, a TE új hajód, ahol te parancsolsz, és a labor tökéletes álcaként szolgálna. Nos, áll az alku?
A rodián nem hezitált sokáig, az észérvek diadalmaskodtak felette.
- Áll az alku – felelte, és kezet nyújtott, melyet Shar elfogadott. – A Sharon kívül van más neved is?
- Shar Cahr Dashi – felel büszkén.
- Ez emlékeztet egy munkatársamra. Kell neked valami álnév, mert ezt már nem használhatod. Shar Cardas, az jó lesz.
- Rendben, és, szabad tudnom nekem is a neved, vagy csupán „a rodián felettesem”-nek hívhatlak.
- Recks Oolim. No, akkor, azt már tudom, hogy vezetni nem tudsz. Szóval, mihez értesz?
- A géntudományon kívül? – nevetett fel Shar. - Semmihez!


Szakértelmei: a genetikában, biológiában és matematikában igen jártas, ahhoz képest, hogy csupán 23 éves. Kevés vadászgyakorlatra is szert tett Catharon az ott tartózkodása folyamán. Beszéli a közös nyelvet, és a catharok nyelvét, a catharese-t.

Eszközei: a hajó laboratóriumában található, kutatáshoz szükséges eszközök

Nos, én személy szerint elfogadnám, feelinges az előtöri, még a cathar fajjal sincs gondom, engedélyezném, de:
a Birodalom nem kér, hanem elvesz. Ha nem jelensz meg egy idézésen elhurcolnak és örülhetsz hogy életben maradsz. Olyan nincs hogy nincs következménye. Továbbá mivel nonhuman vagy, nem látom be miért használna éppen téged a Birodalom és ne venné el egyszerűen az eredményeid, majd passzolná le egy seregnyi saját tudósnak, miért vállalnának veled rizikót?

Ezekre kérlek találj megoldást és elfogadlak:)

(csendben elsuttogott megjegyzés: Cathar fajt én engedélyeztem, majd holnap megcsinálom az előnyeit meg a stb-t. )

Illetve lenne egy kérésem: Kérlek a neved legyen a karaktered neve, vagy a karakterednek írd oda becenévnek h Cardas.

Rendben, az előtörténeted elfogadom és kiutalok 3 pluszpontot.

Üdvözöllek az oldalon, jó játékot!

És az Erő legyen veled!

(MWUHAHAAHAH)

5348 Birodalmi Kreditet kapsz, írj adatlapot