Celron Zarprin

Név: Celron Zarprin
Egyéb név: Cel
Faj: Ember
Kor: 20
Születési hely, idő: Corellia; BBY29
Oldal: Sötét
Birodalom párti: De még mennyire, hogy az
Kaszt: Birodalmi Sötét Jedi Padawan, Tanonc

Külső: Bőre fakó, de ha jobban megnézik, akkor még látni a színét kissé, ami régen csokoládébarna volt. Haja leégett, így mára már kopasz, szemei kissé beestek. Száját és orrát egy maszk takarja, ami a nyaka körüli gépezethez van csatolva. Ez a készülék az, amivel még képes lélegezni, gyakorlatilag ez tartja életben. Kétpengés fénykardját szokatlan módon, a jobb oldalán hordja, mert bal kezes, és ez némiképp megzavarja/megzavarhatja ellenfelét. Egy könnyebb páncélt visel, amiben még képes rendesen mozogni harc közben, valamint egy éjfekete köpenyt, amihez tartozik egy csuklya is.

Jellem: Hidegvérű gyilkos. Válogatás nélkül öli le az ellenségeit, és igaz, hogy fiatal, de már most igen komoly félelmet vált ki ellenségeiből. Nem akar semmit, csak erőt és még több erőt, és ezért bármeddig képes elmenni, egyszer még Vader-rel is szembe szállt, mondván, hogy bizonyítani akar, de alul maradt, és azóta is várja, hogy revansot vehessen a csúfos vereségéért. Általában szótlan, és legtöbbször nem is nagyon beszél, csak ha muszáj, akkor is csak a legszükségesebb dolgokat osztja meg. Legtöbbször elferdíti az igazságot, és próbál minden helyzetet a maga javár fordítani, eltekintve attól, hogy milyen veszteség lehet a következménye.

Előtörténet:

Coronet City. Virágzó város, és Corellia fővárosa is egyben. Itt születtem én, egy politikus és egy katona egyetlen gyermekeként. Apám keveset volt otthon, mert folyamatosan egy Birodalom ellenes csoport vezetésével volt elfoglalva, és legtöbb idejét a peremvidéken töltötte. Anyámat pedig a munkája szólította el folyton, így a gyermekkoromat folyamatos felvigyázók mellett töltöttem, akik jöttek és mentek, mint a napok és a hónapok. A taníttatásomra nem lehetett panaszom, a legtöbb dolgot megtanultam, és ezen felül még apám is próbált belém sulykolni némi Birodalom ellenességet már tíz éves korom óta, de ez valahogy nem hatott, vagy legalábbis nem úgy, ahogy ő szerette volna. Meghallgattam az álláspontját, de én nem éreztem a súlyát, bár ebben benne lehet az is, hogy még nem voltam olyan idős, hogy felfogja ma dolgok súlyát. Végtére is mindegy, mert jelen pillanatban elég volt nekem a tanulással foglalkozni. Hallottam történeteket apámtól a klón háborúk idejéről. Én kicsi voltam még, de azt tudom, hogy apám a Jedik oldalán harcolt a háborúban. Amikor mesélte a történeteket mindig elmerengett, és volt, amikor túlságosan bele élte magát a történetbe. Mintha újra élte volna az adott jelenetet, vagy csatát. Élveztem a történeteit, de amikor ez átment a Birodalom utálatába, akkor inkább megkértem, hogy fejezze be. Nem volt olyan rossz, mint azt sokan mondták, vagy legalábbis én úgy voltam vele, hogy nem olyan rossz.
Tizenhárom lehettem, amikor maga Vader jött el a bolygónkra. Rebesgették, hogy ha ő megjelenik, akkor általában toborozni jön. Korábban műveltem fura dolgokat, például tárgyak lebegtek a közelemben, vagy ilyesmi. Kisiettem, hogy láthassam, akár egy pillanat erejéig is. Fenségesen sétált végig, mellette két oldalt, egyfajta utat kialakítva birodalmi rohamosztagosok álltak, fegyverrel a kezükben. Egy pillanatra megállt, és körbe fordult, majd megpillantottam az oldalára csatolt fegyvert: a fénykardját. Csodálatos munka, egyszerűen nem voltam képes levenni róla a szemem. Vágytam rá, hogy legalább egyszer megérinthessem, és ekkor valami történt. A markolat elkezdett remegni, majd mintha egy láthatatlan kéz emelte volna fel, teljesen abnormális módon vízszintes helyzetbe állt, és a vége rám mutatott. Vader is érezte ezt, és felém fordult. A maszkjától ugyan nem láttam, de nyilván végig mért, és jól megvizsgált, majd a rohamosztagosok sora szétnyílt, ő pedig elindult felém. Egy kicsit megijedtem, mert hát elég ijesztő volt, ahogy ez a sötét ruhás alak közeledik az ember felé. Összehúztam magam, mert féltem a megtorlástól.
- Felettébb érdekes. Hogy hívnak? – kérdezte. Egy darabig csak bámultam a sisakját, majd nyeltem egy nagyot.
- Cel…Celron Zarprin. – nyögtem ki végül.
- Nos, Celron Zarprin, azt hiszem velem kell jönnöd. A képességeid megvannak, már csak ki kell fejleszteni őket. Erőt és hatalmat kínálok. Mit válaszolsz? – folytatta. Apa kirohant a házból egy vibro pengével, és még Vader-t is meglepetésként érte. A vibro pengék sajátossága, hogy kibírnak egy összecsapást fénykard ellen, és nem kell a forgatásukhoz különösebben magas képzettség. Vader egy szempillantás alatt legyőzte apámat, és felajánlotta, hogy életben hagyja, ha vele megyek. Apám persze ellenezte, és próbált tenni valamit, de képtelen volt. A birodalmi vezető egy pillanat alatt elhallgattatta, és én akkor találkoztam először a halállal. Most jogos a kérdés, hogy honnan tudtam, mi a jó és mi a rossz. A válaszom, hogy nem tudtam. Én a Birodalomban nőttem fel, és azok szerint az eszmék szerint éltem, így az én szemszögemből az volt a jó, míg apám, aki élt a régi köztársaságban is, utálta az új helyzetet. Így Vader-rel tartottam, aki, mint kiderült egy ütőképes csapatot alkot Erő érzékenyekből. Kitanítja őket az alapokra, majd egy Mesterhez kerülnek, aki tovább képzi az ifjoncokat. Én is egy ilyen csoportba kerültem. Eleinte nehezen mentek a dolgok. Kevésbé éreztem magamban az Erőt áramolni, de láttak bennem mégis valamit. Pár héttel később, már fel tudtam zárkózni a többiekhez. A fénykard vívást elég hamar sikerült elsajátítani, és nem is voltam rossz belőle, ezt sokan megmondták. Lassan a csoport tagjai, köztük én is, hamarosan megkapták a saját mesterüket, aki tovább foglalkozik velük. Az én mesterm Maara Greugi volt, egy twi’lek nő. Voltak a csoportomban is lányok, de sosem gondoltam volna, hogy későbbi mesterem is az ellenkező nemből kerül majd ki. Ekkor tizenöt, talán tizenhat éves lehettem. A mester sosem bánt kesztyűs kézzel velem, és szerintem ő volt a legkeményebb tanító az egész galaxisban. Nem egyszer halál közeli élményekben is részem volt. Mindezek mellett sokat mesélt. Sokat tudtam meg a Sith-ekről, és hogy mi csak árnyéka vagyunk a régi, az igazi Sith nagyuraknak. Csodálattal és borzongással hallgattam a történeteit. Elmesélte, hogy jobb lett a sorsa, mióta a Birodalom fennáll, és ezt nem is vitatom. Mióta bekerültem a Birodalom egy magasabb szintű körforgásába, én is azt látom, hogy sokkal biztonságosabb ez, mint amilyen régen lehetett. Most tudjuk, hogy pontosan mivel állunk szemben, vagy legalábbis jobban ismerjük az ellenséget, mint régen. Maara egy igen különleges fénykarddal rendelkezett: dupla pengéje volt.
- Szeretném én is megtanulni ezt a vívásmódot. – közöltem egyik este Maara-val. Először csak kérdőn nézett rám.
- Majd ha már tudsz a simával normálisan bánni, kölyök. – és elnevette magát. Egy kicsit megtört, hogy így reagált rá, de itt volt az ideje, hogy végre bebizonyítsam, sokkal jobb vagyok, mint azt ő elsőre gondolja. Elhatároztam, hogy bebizonyítom az igazam. Vader időről időre kíváncsi volt, hogy miként haladnak a tanítványok, és ezt használtam ki. Amikor véget ért az ellenőrzés, és a többiek elkezdtek kivonulni, én ott maradtam.
- Ütközzön meg velem! – szóltam oda Vader-nek. A baj az volt, hogy nem lehetett látni az arcát, és így fogalmam sem volt, hogy most hogy néz rám.
- Ez merész kérés. – Vader mindig is olyan volt, akiről nem tudod kideríteni, hogy pontosan mit is gondol, vagy hogyan vélekedik a dolgokról. Ezt csak tetézte, hogy a maszkjától az arcát sem volt látható. Felállt a székéből, majd egyetlen Erő lökést intézett felém, ami nekicsapott az egyik falnak. Feltápászkodtam, majd leakasztottam az oldalamról a fénykardomat és aktiváltam. Vader is így tett, bár úgy éreztem, ezt nem kellene. Eleinte tudtam vele tartani a lépést, de biztosra veszem, hogy ott akkor még vissza fogta magát, majd végül egyetlen mozdulattal kicsapta a kezemből a fegyverem, és a sajátját a torkomnak szegezte.
- Ígéretes tehetség vagy, ez nem vitás, de az ilyenért halál jár. – mondta gépies hangján. Egy pillanatig hallgattam, majd megacéloztam a tekintetem, és válaszoltam.
- A mesteremnek akartam bizonyítani. – deaktiválta a fénykardját.
- Remek, szép munka. A mestered büszke lehet rád. – zengte, majd hátat fordított és elsétált. Épphogy csak megúsztam, bár biztosra vettem, hogy meg fog ölni, de szerencsére nem így lett. Amikor visszatértem Maara-hoz, egyből ezzel a hírrel fogadott, és meg is kaptam érte a magamét. A megtorlás rettentő volt, a szemem feldagadt és lilába fordult, a testem nagy részét pedig zúzódások tarkították. Már megszoktam, hogy a nő ilyen, de ennyire még sosem borult ki. Szó nélkül tűrtem a zsarnokoskodását, majd mikor végzett a fenyítéssel, megmondta, hogy dolga van, és én vele megyek. Annyit tudtam, hogy a peremvidékre utazunk, de ennél többet nem árult el nekem Maara.
Mikor megérkeztünk, először is átadta a fénykardját.
- Most te küzdesz ezzel. Aktiváld lehetőleg mind a két pengéjét. – így is tettem. Úgy látszik a megtorlás kemény volt, de sikerült bizonyítanom neki, így végre megtanulhatom az ő stílusát. Először elég gyengén ment, próbáltam ráérezni, hogy miként lehet megfogni, hogyan lehet forgatni, majd az Erőre hangolódva egyre jobban sikerült és beletanultam. A végére egész belejöttem, és nem sokára elkészíthettem a saját fénykardom, amit szintén két pengésre terveztem. Néhány héttel később indultunk vissza a Birodalomba, ám a Bestine IV közelében rajtunk ütöttek és kilőtték a hajót, így kénytelenek voltunk leszállni a bolygón, hogy megjavíttassuk. Ezen a világon újabb hetet töltöttünk és gyakorlással ütöttük el az időt. Mikor a hajó kész volt, Maara megkért, hogy készítsem elő indulásra, amíg ő lerendezi a költségeket. Amint felmásztam a hajóra, és beindítottam a főbb rendszereket, a hajó a levegőbe repült. Sokan mondják, hogy ilyenkor még a szemed is fenn akad attól, hogy milyen hirtelen ért a dolog, és ez velem sem volt másképp. Vagyis igazából nem tudom. A sötétség elnyelt.
Mikor magamhoz tértem egy orvosi szobában találtam magam. Úgy néz ki életben voltam, aminek örültem. Az eredménynek már kevésbé. Az orvos droid elmondta, majd szembesített a történtekkel. A tüdőm és a légcsövem szétégett a robbanástól, ahogy a testem nagy része is. A hajamat nem is kellett említeni, az eltűnt mind egy szálig. Az arcomra a droid egy maszkot rakott, a vállamon pedig egy másik szerkezet került. Elmondta, hogy ez a szerkezet a külvilág levegőjét ventilálja, szűri meg, és juttatja a szervezetembe a maszkon keresztül. Súlyos volt, de koránt sem annyira, mint Vader sérülései. A maszkom nélkül még két, talán három napot is kibírok, de nem többet, így jobb, ha fent tartom. Folytatom tanulmányaim, hogy egyszer lovag lehessek, és még több hasznára váljak a Birodalomnak.

Üdvözlet!

Nos, nem olvastam el a történeted végig, mert egy súlyos hibába futottam bele így rögtön az elején. A karaktered 20 éves, és egész életében arra lett tanítva, hogy a Birodalom rossz. Nah itt van egy kisebb bökkenő. A Birodalom még csak 10 éve létezik

Nos, ha kijavítod ezt a hibát, örömmel folytatom az értékelést

Az Erő legyen veled!

A kérés javítva, igazából pár szó került bele, remélem így megfelel.

Nos igen, így már értelmesebb a dolog

Szóval semmi komolyabb gond nincsen vele, így a karaktert elfogadom.

Kreditet nem kapsz, a Birodalom biztosít mindent amire szükséged van, és mivel padawan vagy 10 ponttal kezdheted meg a játékot.

Padawanként keresned kell magadnak egy mestert, és lehetőséged van játékosok karaktereiből választani. Such és Aleera is szabad, keresd meg őket, ha elutasítanak, akkor NJK mestert kapsz akit majd irányítok.

Jó játékot és az Erő legyen veled!

Itt kezdesz, bemeséltelek Aleehoz, ahogy azt megbeszéltétek

https://swfrpgfreefall.hungarianforum.com/t52p15-aureen-kal-palotaja#398